Dankó Imre – Korek József: Kötegyán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 11. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

Csüdös István, Hajnal János, Virág Miklós, Váczi Gáspár, Balog János, Oláh István, Luczi János, Nemes Ferenc, Szabó András, Pallagi János, Fazekas András, Lukács László, Borzas János, Burján István, Orbán Péter. b) Házzal bíró zsellérek: Erdődi Mihály, Kürti Mihály, Papp György, özv. Gellén András, Medve Márton, Szabó András, ifj. Balog János, özv. Nagy Ferencné. c) A más házánál lakó zsellérek: Kádár János, Erdődi István, Gellén Márton, Nemes András, Kovács András, Nemes István, Gál Ferenc, ifj. Fekete Mihály, Bálás Mihály. Azaz a tabella kimutat 66 telkes jobbágyot, 8 házzal bíró és 9 hazátlan zsellért, vagyis 83 családot. A fokozódó elszegényedést mutatja a zsellérek számának növekedése (őszesen 17 család). A kimutatás pontos képet ad a község ekori gazdasági viszonyairól is. Ez a gazdasági kép azért fontos, mert alapját képezi a község legutóbbi időkig érvényes birtokviszonyainak

46

. Körülbelül 1760—70-ig a község betelepülőkkel is gyarapodott. Megindult a határ aktívabb birtokbavétele is, sorra keletkeztek a szállások, azaz a későbbi tanyák. Györffy István egykorú térképek vizsgálata alapján azt állítja, hogy Kötegyán »nem kertes település, de körülötte az erdőkben 15—20 szállás van«

47

. A XVIII. század közepétől egyre nagyobb méretekben indult meg az erdők irtása. Ezzel párhuzamosan mind jobban térthódított a földművelés. Ezt az átalakulási folyamatot ugyan csak a XIX. század derekán végrehajtott vízszabályozás fejezte be, mely a földterület nagy részét szárazzá tette, alkalmassá a földművelésre

48

. A lakosság az 1760-as évekre leülepedett. A református egyház 1765-ből származó legrégibb anyakönyve szerint Sarkadról, Szalontárói, Békésről, Gyarmatról, Árpádról, Mezőgyánból, Agyánból, Dobozból, Komádiból, Antból, Váriból, Keményből, Tamásdáról, Zerindről és Gyuláról házasodtak, ha nem helybelivel kötöttek házasságot

49

. A bevándorlás is ezekről a helyekről volt a legerősebb. Ezt jelzi az igen sok Sarkadi név is. De a Debreceniek is Sarkadról valók, ugyanis Sarkadra Debrecenből költöztek, csak onnét továbbvándoroltak Kötegyánba. A lakosság neveit nézve fel kell figyelnünk a sok Bujdosó és Hajdú névre is. A Bujdosó nevek nemcsak a XVII. századvégi partiumi bujdosó kurucokkal, hanem a XVIII. századi nagy belső vándorlással is kapcsolatosak. A Hajdú nevűekben pedig azokat a hajdúkat is kereshetjük, akiket éppen itt, a bihari részekben fosztottak meg kiváltságaiktól 1702-ben és tiltakozásként elköltöztek más helyekre

50

. Érdekesen alakult a kultúrélet is a községben. A debreceni kollégium Seriesének másolata, a Catalogus, 1750 óta rendszeresen kimu-