Dankó Imre – Korek József: Kötegyán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 11. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)
Az 1713. után kialakuló új birtoktörténet sem mutat sok mozgalmat. Remete az 1713. évi összeírás idejében kamarai kezelésben lévő birtoknak látszik. A régebbi birtokosok elpusztultak, elvándoroltak (1612-ben Bethlen Gábor fejedelem sövényházi Móricz Mártonnak adományozta az akkor Sarkadot, Sarkad-Ossit, Remetét, Kötegyánt, Antot, Kötetarcsát, Medgyest és Tárcsát magába foglaló sarkadi uradalmat; 1701-ben Sirbik Gábort iktatták be a sarkadi uradalomba 40 ). Kötegyán, a már 1620-ban Móricz Márton mellett itt birtokló Rhédey családé lett. Hamarosan megszerezték a falu nagy részét és pár kisebb birtokossal egészen a XIX. sz. közepéig ők birtokolták a községet. A falu belterületén 1750 táján tisztilakot építettek, amit az idők során többször javítottak, átépítettek 41 . A mindinkább megszilárduló termelési és társadalmi rend a kizsákmányolás fokozásával járt együtt. A Rákóczi-féle szabadságharc leverése után a kizsákmányolás újra politikai hangsúlyt is kapott; az ország gyarmati kizsákmányolása folyt. Éppenezért a gazdasági-társadalmi indítékú ellenállás a nemzeti függetlenség biztosításáért folytatott harcba torkollott. így volt ez 1735-ben, a távolabbi Békésszentandráson kirobbant, de ide, a szomszédos Sarkadra és Aradra is erős szálakkal tartozó, úgynevezett Péró-féle felkeléskor is. Ebbe a mozgalomba bekapcoslódtak a remeteiek is papjuk vezetésével 42 . A község a XVIII. század folyamán a mindjobban kiépülő feudális kizsákmányolás, az egyre inkább üzemszerűen szerveződő termelés ellenére is sokat fejlődött. A viszonyok valamelyes rendeződése után mindjárt templomot építettek, még pedig valószínűleg fából. Az új templom építésénél ugyanis nagyon hangsúlyozták, hogy téglatemplomról van szó 43 . Ezt a régi templomot többször javították, átépítették, míg 1799-ben új templom építésére kértek engedélyt a földesúrtól 44 . Az új templom 1801-ben készült el 45 . A megüllepedett falu viszonyaira az 1846-ban lemásolt 1772-i urbáriális szerződés mutat rá. Ebben a következő névsort találjuk: a) Telkes jobbágyok: Huszár György, Felföldi Márton, Fekete Mihály, Farkas Pál, Felföldi Péter, Felföldi András, Erdei György, Széplaki János, Gellén Ferenc, Kelemen György, Gellén G. István, Antal Gáspár, Gál Mihály, Baracsi Mihály, Szokoli András, Kis Pál, Fazekas Mihály, Baracsi Mihály, Balog Mihály, Orbán János, Kaszás István, Jánki János, Nemes Péter, Gellén Mihály, Szabó Ferenc, Székely István, Komlósi György, Molnár István, Nagy András, Virág András Kátai Miklós, Baracsi György, Szabó Miklós, Szabó János, Varga István, Dési János, Illyés Mihály, Bujdosó István, Oláh János, Fazekas Sámuel, ifj. Nagy András, Gáspár Mihály, Gellén István, Préda Miklós, Burján János, özv. Szőke Jánosné, özv. Gellén Péterné, özv. Máté Istvánné, Kürti István, Dési János, Felföldi János,
