Dankó Imre – Korek József: Kötegyán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 11. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

illetőleg Kötegyán határába. Ezzel a Remetével és a falu újjáépülésével azonban a következő fejezetben kívánunk bővebben foglalkozni. A középkori falu pusztulásával lezárult egy hosszú korszak a falu életében. Az új falu élete már merőben más lesz. Az elmúlt korszakban végigkísérte a falut az egykori szabad életforma emlékéből táplálkozó társadalmi feszültség. A feudális társadalom korai időszakában többen úgy igyekeztek védekezni a rendi elnyomás ellen, hogy a nemesség sorába küzdöttek fel magukat. Az itt is kialakult feudális társadalom a környéken erős ellenhatásra talált, s nem véletlen, hogy a Dózsa-féle parasztháború egyik fészke volt ez a vidék. Emellett említhetjük a reformáció egyöntetű elfogadásának társadalmi vonatkozásait is. Ezen hosszú korszakon át a lakosság életmódjában vajmi kevés változás történt. A bizonyára kiváltságokkal ellátott vallon telepesek (hospesek) fejlettebb mezőgazdasági formákat honosítottak itt meg, mint ami nálunk akkor általános volt. A vidéket borító mocsarak, nagykiterjedésű tölgyesek között a maitól merően különböző élet folyt. Földművelés csak a falu közvetlen közelében volt néhány szárazulaton. Főterményeik a kétszeres és a köles voltak. Az egyik közölt perszövegünkben említés esik már a XIII. század elején az ekés földművelésről is. A falu keletkezésekor a földek köztulajdonban voltak s azokat a lakosok a szabad foglalás jogán birtokolták s csak a feudalizmus erősödésével válik a határ mind nagyobb és nagyobb része magántulajdonná. A különböző jogcímeken továbbra is köztulajdonban maradt földeket a faluközösség együttesen művelte. Az egész időszak alatt nem a földművelés, hanem az állattenyésztés volt a lakosság főfoglalkozása. Különösen sok szarvasmarhájuk és sertésük volt. A sertések a tölgyesekben félvad állapotban éltek. Az állattenyésztésen és földművelésen kívül, illetőleg ezek mellett általános volt a halászat és a vadászat. Az asszonyoknak pedig egyik fő elfoglaltsága volt a vadgyümölcsök szedése, aszalása. A település legmagasabb részén állott a templom. Közvetlen közelében volt az a néhány módosabb ház, amiben a tiszttartó, a pap és a pár kuriális nemes lakott. A módosabb házak mellett állt a falut alkotó 30—40 zsup- vagy nádfedeles paticsház. Ezek a házak zömükben egyetlen helyiséggel bírtak. Legfontosabb részük volt a tűzhely, a kemence. Mai értelemben vett istállóik nem voltak. Ezt a félvad állatok nem igényelték. Gabonájukat, élelmiszereiket már csak a mindig várható rablások miatt is, vermekben tartották. A falu egyik legfontosabb építménye volt a Gyepesen lévő malom. A falu életében nagy szerepet játszott az erdő. Fájával nemcsak fűtöttek, hanem ebből építkeztek is. A paticsfalú házak vázai a falut körülfogó erdőkből kerültek ki. Az erdőkben makkoltattak, a legszebb