Dankó Imre: A Körösköz-Bihari hajdúság (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 8-9. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)

nak mondja és a következő (hajdúkat sorolja föl benne: Bárányi István, Deák István, Cer. Demeter, Fejszés Demeter, Kapcsos Péter, Benücs István, László Mihály, Tussos János, Harangi István, Cseke (János, R. Horváth Márton, Takáts Márton, Becse István, Tót Menyhért, Batéz JAndrás, Füsser János, Macsa István, Nagy István, Kovács János, Benke Márton, Juhoss Miklós, Sári János, Decsei János, Hosmani Sámuel, Nagy András, Tőrös János.**

8 "Érdekessége ennek az összeírásnak, hogy felsorolja a mintegy 15 éve pusztán álló Sas hajdúváros 'zsellérként Kábán élő 14 lakosát is: Szabó Mihályt, Báródi (Andrást, Kiss Jánost, Kiss Mihályt, Horváth Jánost, Györffy Tamást, Adány Jánost, Györffy Jánost, • Bede Andrást, ; Szűcs Istvánt, Haraszti Andrást, Szűcs Istvánt, iKalmár Miklóst és Szabó Jánost.

119 KOMÁDI A XIII. század elején telepölhetett, jellegzetes mocsári település. Határa apró szigetekből állt, a láp, a (házakig ért. A (XVI. században külön Kis- és Nagykomádi ismeretes. Első előfordulását 1291-ből tartják nyilván. A feudalizálódás előrehaladásával a magát innen nevező ,ősi birtokos családtól a (határ egy részét a tekintélyes Csáky család szerezte meg, másik részen pedig különböző kisebb családok osztoztak. Birtokviszonyainak alakulása odavezetett, hogy Kiskomádi jobbágy, Nagykomádi pedig kisnemesi hely lett. Dacára jó fekvésének a török időkben sokat szenvedett, 1659-ben el is pusztult. Lakosait 1571-ből ismerjük, ekkor a következőket írták itt össze: Kis Komáti faluban Kereki Péter, Búzás Ferenc, Botona Gáspár, Kis Péter, Bolakó Tamás, Oláh Lőrinc, Simoni Ambrus, Fodor Lajos, Petka Gergely, Tarkó Péter, Tarkó Mátyás, Csinos Gergely, Sipos Antal, Bagi Gáspár, Nagy Kornádi faluban pedig Alkal Ambrus, Pásztor István, Töszödi János, Vas Kelemen, Csütike Tamás, Nemes Tamás, Sütkei János, Kovács Albert.

120 A hajdúk 1605-ben szállhattak meg, mert az 1626. évi törvény Komádit is Bocskai által kiváltságolt hajdúvárosriak tudja.

121 Kiváltságlevelük megerősítése 1653. aug. 2-áról ismeretes.

122 1641-ből származó pecsétjük felirata a következő: Sigillum oppidi hajd. Kornádi 1641. r

Címerük két oroszlón által tartott korona volt.

123 1659-ben teljesen elpusztult. 1692-ben négy lakosát zsellér sorban Derecs118 Mezősi Károjry id. m. .»Colnsűripítio oppidi hajdonicalis Kabba«. 59. p. es 260—261. p. 119 Mezősi Károly id. in. (60. p. és 260—261. p. 120 Dr. Györffy Lajos: Adatok az Alföld törökkori település-történetéhez, Szolnok, 1956, Jászkúnsági Füzetek 4. 38. és 47. p. — Vö.: Borovszky Samu, id. m. 102—104., p. 121 Vö.: Approbata Constitutiok id. m. 122 OL. IL et. C. Fase. 12. No. 46. — Vö.: Molnár Balázs: Adatok a kornádi tanyák történetéhez és a tanyai lakosság életmódjának mai átalakulásához. Ethnographia. LX1II. évf. (1952.) 373. p.. | < 123 O'sváth Pál: id. m. 439- p.