Dankó Imre: A Körösköz-Bihari hajdúság (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 8-9. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)
északabbra húzódva letelepedtek. Nagy tömegeikben pedig megalkudva a [helyzettel, behódoltak a töröknek. A XVI. század végérc a magyarországi hajdúság szinte,teljesen magyarrá s 'a mozgalom jellegének megfelelően, a különböző szabadságharcok támogatóivá vált. Azonban közelről sem lett állásfoglalásuk egyöntetűi; a Bocskai-hű hajdúk mellett, ha elenyésző számban is, dfe találunk királypártiakat is, úgy ahogy a későbbiek folyamán is találunk az egymással szemben álló táborokban Jiajdjúkat. A Bocskaiszabadságharcnak a hajdúság volt az ereje. A nagy fejedelem nemcsak hálából, de bölcs és nagyon is meggondolt politikából »nagy földnek gyámolául« telepítette le őket. A letelepített hajdúság feladata volt örökös katonáskodással védelmezni saját lakhelyét és ezáltal a hátországot is, az Erdélyi Fejedelemséget, amelyről Bocskai István végrendeletileg hagyta, hogy: » valameddig pedig a magyar korona ott fenn, nálunknál erősebb nemzetségnél a németnél lészen, és a magyar királyság is a németeken forog, mindenkor szükséges és hasznos egy magyar fejedelmet Erdélyben fenntartani, mert nékik is oltalmukra, javukra leszen«. 22 A hat öreg hajdúvárost 1605 december 12-én telepítette Bocskai (Polgár helyzete bizonytalan volt s rövid időre tartozott hozzájuk; .Szoboszlót csak 1606 szept. 2-án telepítette, Böszörményt pedig 1609 szept. 13-án adományozta Báthori Gábor Kálióért cserébe a hajdúknak). Az öreg hajdúvárosokkal egyszerre települtek a Körösköz-bihari hajdútelepek is. Így tudja ezt a hajdúköztudat és ennek alapján így írja O'sváth Pál is. 23 A köztudatnál fontosabb az erdélyi törvény idevonatkozó megállapítása, mely 1626-ban Bocskai István fejedelem által telepítettetnek mondja Szalonta, ürögd, Szentmárton, Tamási, Harsány, Kőrösszeg, Kornádi, Vekerd, Sass, Régen, Felegyháza, Bagamér, Mikepércs, Bagos, Konyár, Derecske, Ljfalu, Kaba. Sáránd, és Tépe hajdútelepeket. 2 * Okmányosán azonban csak egyetlen kell megítélnünk. Vö.: Dimitar Angelov: A balkáni népek 'harca a török .hódítók ellen.j Tanulmányok a népidemokráciák történetéből. Budapest, 1956. I. 37. p. és Elekes Lajos: A délkelet-európai népek összefogása a törők hódítók ellen Hunyadi háborúiban. Századok, 1952. 93—118. p. } j . 22 Benda Kálmán: A Bocskai szabadságharc. Budapest, 1955. Bészlet Bocskai politikai végrendeletéből. 157. p. 23 O'sváth Pál id. m. 104. p. 2 * Approbata Contitutiok. III. Rész. LXXXVÍ. czim. 1. articulus: a hajdúvárosok, kik hajdúi szabadsággal és némely dolgokban a 'vármegyék törvényétől megkülönböztetve vannak és élnek, azok, akiket Bocskai fejedelem elsőbben megtelepítvén és nemesítvén, bizonyos szabadságokkal meg is erősített y ,meg is ajándékozott volt, ez hazának fegyverekkel való szolgálatjokért, S lazülán több fejedelmektől is abban megtartattanak és erősítlettcnck; melyek nevezet szerint ezek: Szalonta, Ürögd, Szent-Márton, Tamási, Harsanj", Körösszeg, Kornádi, Vekerd, Sass, Régen, Félegyháza, Bagamér, Mike-Pércs, Bagos, Konyár, Deretske, BerettyóÚjfalu, Kaba, Sáránd, Tépe,* Magyar Törvénytár (Erdélyi Törvények) 1540—1848. Budapest 1900. 164. p.
