Dankó Imre: A Körösköz-Bihari hajdúság (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 8-9. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)
Körösköz-bihari hajdútelepről tudjuk, hogy Bocskai telepítése. 1606. március 16án 300 hajdút Köleséire telepített Bocskai azért, mert iNagykereki várát eredményesen oltalmazták.-0 A hajdútelepítések önmagukban mitsem értek volna, ha áttelepítéssel együtt kiváltságokban is nem részesülnek. A hajdú-kiváltságok alapját a közösen kapott föld, egy-egy község határa képezte, amelyen szabadparaszti életet eltek. Nem tartoztak földesúri jogszolgáltatás alá, vezetőiket maguk választották. Személyükben nem voltak nemesek, hanem' a székelységhez hasonlóan testületileg élveztek a nemességhez hasonló jogokat. Az erdélyi fejedelmek magánjogi jellegű szerződésekkel biztosították a maguk számára a hajdúk katonai erejét, illetőleg ennek ( fejében a hajdúk kiváltságait. A hajdúk a kapott szabadságért a fejedelmek oldalán katonáskodni voltak kötelesek. A hajdúkiváltságolások, telepítések nyomán kialakult szabadparaszti életforma igen nagy vonzóerőt gyakorolt a jobbágyságra. A nemesség nemcsak azért állt ellen a hajdúkiv áltságolásoknak, merít a számbajöhető birtokok \területén osztozkodnia kellett a hajdúkkal, hanem azért is, mert jobbágyaikat féltették. A nemesség ezért kezdettől fogva mindent megtett, hogy a hajdúkiváltságolásokat megakadályozza, hogy a meglévőket megszüntesse. A nemesség a hajdúkiváltságok eltörlésére irányuló törekvésében kész volt mindenkivel szövetkezni. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a hajdúság legnagyobb ellensége nem a \török vagy a német volt. hanem a nemesség, amely 'alkalomadtán a politikai jogok számukra nem kívánatos kiterjesztésének felszámolására a némettel is szövetkezett. Érdekes Györffy István véleménye a Körösköz-bihari hajdútelepek keletkezéséről. Györffy azl állítja, hogy a (Bocskai fejedelem által 1605. december 12-én kiváltságolt 9 254 hajdú egy része telepedett volna le ezeken a helyeken, mert úgymond, ha ezjfc a számot beszorozzuk egy átlagos családlétszámmal, az egyes telepek olyan nagy lélekszámúak lettek volna, hogy 'felülmúlták volna az akkori idők legnépesebb magyar városát, Debrecent is. Ez pedig nem valószínű. Ezért Györffy azt gondolja, hogy a telepítést,nyert hajdúk egyrésze a közeli Körösköz-bihari falvakban »szallt le«, utódaik pedig ugyancsak ezeken a helyeken terjeszkedtek. 2C Györffy feltevése valószínűnek látszik, de megnyugtatóan (csak akkor dönthetjük el Q^t a kérdést, ha a 'szabadhajdúk családi viszonyaira vonatkozóan érdemleges adatokat tárunk fel. Ugyanis — éppen Györffy mondja — bogy a jszabadhajdúk életmódja mellett családot alapítani nem lehetett, hogy a hajdúság nem természetes szaporodással pótolta veszteségeit, hanem mindig újabb és újabb {néptömegek 25 Szenxiney István id. in. 5. p. — Szilágyi Lajos: A kereki vár története. Bihari. 1863. 19. szám. — Jakab Elek: Uj adatok Bocskay István eletéhez. Századok. 1894. 793—798. p. Benne a kiváltságlevél káptalani átirata j"93. p. — Vö.: Dr. Aldássy Antal— Dr. Czobor Alfréd: A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának Címjegyzéke. II. Címereslevelek. 3. köt. Budapest, 1937. 22—23. p. és Móczár József id. tri. 31. p. 2ß Györffy István: A hajdúk eredete , id. m. 141—142. p.
