Dankó Imre: A Körösköz-Bihari hajdúság (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 8-9. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)

lakosai között, hogy a hajdúleszármazottak azt is elérték pörösködéseik során, hogy bizonyos birtokrészek, vásárolt földterületek birtokában és szabad adásvevésben megmaradtak. A Körösköz-bihari hajdúság élete, társadalmi jelentősége A Körösköz-bihari hajdúság letelepülése hasonlatosan a ihajdúság többi csoportjaihoz, katonai rendben történt. Letelepedve is [megmaradtak kapitányaik, hadnagyaik vezetése alatt s olyan helyeken, (ahol a jobbágy vagy nemes lakosság mellé települtek, külön rendet képeztek. Telepeiken (a (bírói intézmény csak a XVIII. század közepén, kiváltságaik elvesztése után itünik iföl.

56 A hajdúkiváltságok alapja a közösen bírt föld volt. (A 'közösen bírt földet közmegegyezéssel, évenkénti nyilhúzással osztották fel maguk között.

57 ^Állapotuk hasonló volt a nemesekéhez, bár személyükben nem voltak nemesek, hanem testületileg alkottak nemességet, egy új, körülhatároló rendte't s-ezért jellemzően, az egyes ' telepek neve communitas vagy respublica volt.

5

** A Körösköz-biliari hajdúság testületi nemessége csak egyegy hajdútclep határain belül érvényesült, önállói hajdúnemesi kerületté nem tudtak szervezkedni. Mint már említettük, közigazgatási fejlődésük (1613 után más irányba fejlődött, mint az öreg hajdúvárosoké. Köztük összetartó kapocs a hajdúgenerálisság intézménye volt. Ez az intézmény bővebben inem ismert. Majdhogy L

csak annyit tudunk róla, hogy a mindenkori hajdúgenerális csapatai az erdélyi fejedelmi hadsereg részei voltak és az jesetek többségében a váradi kapitány hatáskörébe tartoztak. Az utolsó hajdúkapitány Bagosy Pál volt.

59 Mindaddig, amíg Váradul: a török el nem foglalta, fegyverrel (szolgáltak ;az erdélyi fejedelemnek. A váradi 56 O'sváth Pál id. m. \ÍW. p. 57 O'sváth Pál id. m. .109—110. |p. — Tagányi Károly: A földközösségek történetei Magyarországon (Budapest, 1949.) c. munkájában a Hajdúkerületen kívül Sárándot és Bojt hajdúközséget említi. 23—24. és 26. ,p. — Vö.: Nagyszalonta földközösségének történetéhez 1736. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle. 1900. \320—323. p. Analógiák keresése szempontjából fontosak Balogh István tanulmányai: Határhasználat .Hajdúböszörményben a XVIII. században. Ethnographia. LXV. évf. (1954.) 441—457. p. és LXVI. évf. (1955.) 99—121. p. 38 Vö.: Boldisár Kálmán: Szabad hajdú telepek. Debreczeni Képes Kalendáriom. 36. évf. (1936.) 61—75. p. és O'sváth Pál id. m. 110. p. ) 59 Mezősi Károly id. m. 213. p. — Az 1613-ban, az öreg hajdúvárosok részére kiadott istrukció a Körösköz-bihari hajdúság berendezkedéseit (kevésbé érintette. Ezek a telepek nem kerültek császári fennhatóság alá. Vö.: (Forgách Zsigmond instructiója a hajdúvárosok részére. Komáromy András: A szabad hajdúkra vonatkozó levéltári kutatások. Budapest, 1898; 22—23. p. ! ! I