Dankó Imre: A Körösköz-Bihari hajdúság (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 8-9. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)
Hiába volt azonban a sok (hősi .erőfeszítés, a kedvezőtlen külpolitikai helyzet, a belső bomlás lés ia (nyomukban járó kedvezőtlen hadiállapot a szabadságharc bukását készítették elő. A kifáradt, ^számban [és erőben megfogyatkozott hajdúk s köztük különösen a Körösköz-bihari hajdúság többre már nem volt képes. Az összes hajdúvárosok 1708. szeptember 11-én tartott jgyűlésen kijelentették, hogy a ( személyes felkelésen túl más terheket nem tudnak vállalni. Nagy horderejű kijelentés volt ez, mert tisztában voltak iázzál, hogy a szabadságharc ^bukása kiváltságaik elvesztését hozza magával. A szabadságharc veresége lassan-lassan lehatott a 'különböző harcterekről a Körösköz-Bihar vidékére is. Sarkad hajdúvitézeit t ragály (is pusztította, mégis az utolsónak hódoltak be (1711. január 11;) s akkor is kikötötték kapitulációjukban, hogy a hajdúvitézek Szabó Sándor kapitányuk vezetésével, néhány ágyúval, fegyveresen Ecsed várába. Rákóczi hadseregéhez (mehessenek.53 (De mielőtt oda értek volna, megkötötték a szatmári békét, s így a sarkadi hajdúk hazajöttek. A szatmári béke a magyar nemesség ; és az uralkodóház egyezsége volt. 1711-ben nemességünk hűsége fejében szabadkezet kapott a jobbágyok felett. Ilyen körülmények között világos, hogy a szabadságharc bukása, az újból megszerzett kiváltságok elvesztését jelentette a Körösköz-bihari hajdúság számára. Hiába tiltakoztak a megmaradtak a legkülönbözőbb helyeken; 1745. április 13-án királyi adományként az Eszterházy család megkapta az addig kamarai kezelésben lévő derecskéi uradalmat. Ez az uradalom magába foglalta a Körösköz-bihari hajdútelepek zömét (Derecske, Nagyszalonta, Félegyháza, Sass, Kaba, Konyár, Sáránd, Bagamér, Tépe, Újfalu, Bagos, Kornádi, Mikepércs). A többi hajdútelepeket pedig, melyek egyáltalán újratelepültek, mások szerezték meg. A birtokbeiktatásoknól mindenütt feszült helyzet alakult ki. Sok helyen nem is lehetett a birtokbeiktatást helyben megtartani. A hajdúk kiváUságaik visszaszerzése érdekében a legkülönbözőbb fórumokat sorra instanciázták. Majd pedig hosszadalmas pörökbe fogtak, szinte minden (eredmény nélkül. Közben telepítés is Indult meg az egyes községekb|e s a hajdúk a beköltöző jobbagysággal az esetek legtöbbjében éles ellentétbe kerültek. A jobbágyság panaszára a császári katonaság nem egy esetben durván közbe is lépett. 1726. december 30-án például megtorlásul felégették a szalontai hajdúk házait. A következő évben hasonló büntetésben részesültek a szomszédos Keszibe települt hajdúk is. 0 * Az ellentétek hosszú évtizedek multán is megmaradtak, mert a perlekedő, ellenálló hajdúság végül mégis elérte, hogy az Eszterházyak a földesűri szolgáltatásokat szerződésbe foglalták velük. Ez a Iszerződés a jobbágyoknál valamivel előnyösebb helyzetbe juttatta őket s ugyanakkor elkülönítette tőlük a betelepült jobbágyokat. 50 Az is válaszfalat képezett az egykori hajdútelepek jobbágy és nem jobbágy °3 Márki Sándor: Sarkad története. .Budapest, 1877. 60—64. p. 54 Borovszky Samu (szerk.): Bihar vármegye és Nagyvárad. Magyar Vármegyék és Városok. Budapest, 1901. 543. p. t_ 55 Borovszky Samu id. m. ( id. h.
