Dankó Imre: A Körösköz-Bihari hajdúság (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 8-9. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)
pauperizálódósa és hozzájuk való csatlakozása révén. 27 Mindenesetre, az öreg hajdúvárosok telepítése és a Körösköz-bihari hajdútelepek 'keletkezése között a legszorosabb kapcsolat van. Itt is az lehetett a helyzet, mint másutt, hogy a letelepítést nyert hajdúkat a letelepítést várók nagy serege kísérte. Ezek megszállták a környék puszta vagy alig lakott helyeit s biztosítani igyekeztek a maguk számára a ^letelepített hajdúk kiváltságait. , A Körösköz-bihari falvakba települt hajdúság eredetét kutatva, először azokra a menekülőkre kell gondolnunk, akiket a török 1560—70 táján >sátorozó ráják«-nak nevez és ír össze ezen a vidéken. 28 A török feljegyzésekből ismert neveik után ítélve, az ezidőben Kornádi táján táborozó ráják többségükben rácok és románok voltak. 29 Még élőbbről említ Jakó Zsigmond rác betelepedést Egyed és Sárfő bihari községekbe. 3 0 Ugyancsakj ő emííti a XVI. század végén történt monostorpetri román betelepülést is.31 A menekülők, a áátorozó ráják számjót a török terjeszkedése és a vele párhuzamosan ^övekvő feudális anarchia állandóan növelte, mind újabb és újabb néprétegek váltak földönfutóvá. 32 A közbiztonság a XVI. század közepére teljesen leromlott, a garázdálkodásoknak semmi sem állta útját. Ezekben az időkben kétféle hajdútípus N alakult ki. Az egyik a teljesen a ,maga szakállára hadakozó, fosztogatásból élő szabad hajdúk és a másik a különféle végvárakban vagy különböző hadvezérek csapataiban katonáskodó királyi hajdúk csoportja. A szabad hajdúk és a királyi hajdúk életmódja alig különbözött egymástól. Legfeljebb csak annyi különbség volt köztük, hogy a szabad hajdúk állandóan vándoroltak; egyik helyről a másikra mentek, míg különösen a végvárakban katonáskodó királyi hajdúk hosszabb-rövidebb ideig egyhelyben maradtak. A korabeli törvények különösen a szabad hajdúkat üldözték, törvényen kívüli állapotba helyezték őket. 33 Azonban a királyi hajdúknak se volt sokkal biztonságosabb a helyzete. De tekintve, hogy a várak őrségének, a számba jöhető katonaságnak tekintélyes részét ők alkották, nem lehetett velük szemben a hajdúellenes törvényeket alkalmazni. Igaz, hogy a szabad hajdúkkal szemben sem lehetett, mert egyrészt szabad hajdú és királyi hajdú között semmiféle komoly különbség sem volt, másrészt mert a szabad 27 Györffy István: A hajdúk eredete ,id. m. 137. p. 28 Karácson Imre; Sálorozó ráják. Századok. 1908. 919—923. p. 29 Karácson Imre id. m. több helye. 30 Jakó Zsigmond: Bihar megye a török pusztítás előtt. Település- és Népiségtörténeti Értekezések 5. Budapest, 1940. (45., 237. és 335. p. 31 Jakó Zsigmond id. m/45, p. 32 Bánkúit Imre: Az Alföld népének harca a török hódítók ellen a mohácsi csata után, 1526—1527. Acta Universitatis Szegediensis Sectio 'Historica 1957. II. 3—30. p. 33 1514. évi Vit, XVI., LX. és LXI. te, az 1557. évi XXIII. te, az 1563. évi XIIlL XXIII. te, az 1567. évüXXX. te, az 1575. évi XIII te, az 1588. évi XX. te, az 1595. évi XXXI. te, az 1596. évi XXXIII. te, az 1597. évi XXIII., XXIV., XXX. és XXXII. te, az 1598. évi XXIX. te, az 1599. évi III. te, az 1601. évi.XXVII. tc. és még sok más egészen a XVIII. század végéig.
