Nagy Gyula: Adatok Doboz gabonatermesztéséhez (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 7. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)

Egy szál gyufával többször benéznek a jkemencébe, hogy fogja, hogy pirittya a kenyér tetejét a kemence. Ha nem pirít szépen, altkor 2—3 vaslapát parazsat tesznek a kemence szájába. A cipókat ötnegyed órai sűlés után kiveszik a kemencéből. A vakarékpogáesát még előbb. Amikor nézegetik a kemencét. Ha a kenyerek teteje szép piros, akkor a fenekének is jónak kell lenni. Ha a feneke nem sül imcg, akkor a teteje is fakó marad. Ilyenkor keveset fűtenek még. A megsült kenyeret szivanóval a kemenceszájáig kihúzzák. Kézzel veszik ki. A kemencéből kivett kenyeret vagy a gangra, vagy a konyha földjére teszik. Kis — erre a célra készített — cirokseprűvel alul-felül lesöprik a pernyét. Tányérba, vagy bögrébe vizet öntenek s megmosdatják. Azután a helyére teszik. Régebben a szabadkonyha ajtaja felett lécből kenyérpócot csináltak. Később a kamrába drótra függesztették 1 fel a kenyérpócot. Sokan a konyhában levő kaszliba tartják. Ujabban fűzfavesszőből font kenyérkosárban tartják. Szakajtókendővel teregetik le. A nagykenyér 8 kg-os. Ritkán sütnek ilyent. Esetleg nagy családnál. A rendes kenyér 6—-7 kg-os. A kiskenyér 5 s a cipó 3 kg-os. A gyerekeknek szoktak félökölnyi kiscipót is sütni. A kenyér felsőrészét felsőhajának, az alsórészét alsóhajának, aljának, fenekének hívják. A kenyér (felhasadt része a dtica. A kenyeret a következőképpen szegik meg. A kinyújtott ! bal kezükre fektetik a kenyeret s a bal kéz ujjaival tartják. Jobb kézben levő kenyérvágókéssel először a kenyér felső részéből egy kilónyi pilist szegnek. Azután mindig az első vágással párhuzamosan vágják a kenyeret. A többit karéjnak, vagy szeletnek mondják. Ügyszólván minden ételhez használják. Ha a gyerekféle elszórja a kenyeret, rászólnak: »Ne góráld cl a kenyeret, megver a jó Isten ! A 'dobozi ember, ha munkára megy s úgy látja, hogy délre nem ér haza, feltétlenül ivisz magával kenyeret. Régebben szőrtarisznyába, 'bakóba tették. Ezért a doboziakat bakósoknak csúfolják. Ujabban csuhéjból font szatyorban hordják magukkal a kenyeret. A kenyérrel együtt mákosgubát s borsoslcpényt is sütnek. A mákosgubát a következőképpen készítik. Kenyértésztából diónagyságú tésztákat szaggatnak. Két tenyér között gömbölyűre gömbölygetik. Gömbölyítés közben egy kicsit meglisztezik. Azután tepszibe rakják. Amikor a kenyeret bevetik, a mákosgubát a kemenceszájába teszik. Negyedóra múlva megsül. Szokták úgy is készíteni, hogy a kenyértésztából szakítanak egy jó félökölnyit. Az ,asztalon elsodorják. A tepszibe az 5—6' rudat szorosan egymásmellé rakják. Majd kenyérvágókéssel a tepsziben kockákra darabolják. Kisülés után széttördelik. A gubát kisülés után laskaszűrőbe teszik. Meleg vízzel leöntik. Egy kicsit megzsírozzák. Utána darált, cukros mákkal, vagy tepertős zsírral meghintik. Frissen fogyasszák. A falubafn a gubát gubának is hívják.