Nagy Gyula: Adatok Doboz gabonatermesztéséhez (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 7. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)

Ezért nem volt nagy búzatermő határa. így nagy magtárt nem csinált senki sem.« A doboziak a felesleges gabonájukat bevitték Csabára s a szedőnek, gabonászsidónak adták el. 2. A takarmány <>1 rakása Dobozon kocsit szalmával a következőképpen raknak meg. Egy kocsira 5 gyűrés szalmát raknak. Ha ennél többet raknak, akkor azt mondják: »Igazi jó kocsi szalma!« Először a kocsi derekát rakják meg. Villával rakják s megtapossák. Arra törekednek, hogy ne sippadjon meg a közepe. Amikor a kocsi derekát •megrakták, akkor a kocsioldal és a vendégoldal közét kézzel begyűrik. Azután egyforma simára kiegyenlítik. Meg is tapossák. Ezután a feladott szalmát vasvillával gyűrik. Elől kezdik kirakni a győrést. Először a két sarkát rakják ki. A sarokgyűrést szarvnak is nevezik. A két gyűrés közé gyűretlen szalmát tesznek. Ez fogja össze a két szarvat. Ezután a két hátsó sarokra tesznek egy-egy gyűrést é|s; a közepét befogatják. Majd hosszában rakják ki a széleit gyűretlen szalmával. Ezzel kiegyenlítik a négy szarvas közét. Utána sor kerül a közepének berakására is. Az így elkészült sort egy gyűrésnek hívják. Az első sorra még 4 gyűrést szoktak tenni. Akinek 2—3 kocsi szalmája van. az kerek boglyába rakja. A derekát kissé kijjebb rakják, mint az alját. A teteje pedig fokozatosan hegyesedik. Részei: feneke, alja, dereka, teteje, hegye. A szép boglyát körteszárúnak, mondják. Két eresztett szalmakötéllel kötik le. A lekötés után kisgereblyével legereblyélik. Vannak, akik tökindát tesznek a boglya tetejére, hogy a ráfonnyadt tökinda ne engedje a boglyát megbontani. Nem mindenki tud szép boglyát rakni. Akinek több szalmája van, az kazalba rakja. Kint a cséplés helyén csak összedúrják. Bent a faluban rakják szépen kazalba. A legszebb kazalt Varga István uradalmi cseléd tudta rakni. Legtöbb szalmakaznak kerek a két vége. Az ilyen kazalt kerekvégű kazalnak hívják. Vannak, akik a sarkait gyűri<ki s akkor egyenes lesz a vége. Az ilyen kazalt szarvasnak mondják. A vágott végű kazalnál nem gyűrnek szalmát. A sarkokra egy-egy rudas szalmát tesznek. Az uradalomban L alakú kazalt is raktak. A rendes kazal feneke 4 lépés széles. A kazal részei: feneke, alja, dereka, teteje. A szép kazalt is körteszárúnak hívják. Szalmából eresztett kötéllel ölnyi távolságra lekötik. Lekötés után a faluban kisgereblyével, az uradalomban jhosszúnyelű kazalozógercblyével legereblyélték. A cséplésnél a polyvát a törekbe kaparták. Pévahordórácson viszik a pévakazalhoz. A pévakazalt ugyanúgy csinálják, mint a szalmakazalt. Vagy boglyába, vagy kazalba rakják. Aki a földön hagyja, egy rudas búzaszalmát tesz a tetejére. Szalmakötéllel kötik le. Akinek jószága van, igencsak van pévás-szinje is. Régen vesszőből fonták az oldalát. Kóró, vagy szalma volt a teteje. Azután deszkából is készítettek s cseréppel fedték. Mióta a határban napraforgót is termesztenek, n apraforgószárból (uszu-szárból) is csinálnak pévást.'Napraforgószárat állogatnak szorosan egymás mellé. Odakorcolják a derekát kívül-belül léccel s dróttal átfogatják. Betapasztják. Szalmával, vagy cseréppel fedik.