Nagy Gyula: Adatok Doboz gabonatermesztéséhez (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 7. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)

2. Aratái A falubeliek az 1900-as évek táján — az uradalomban látott példa nyomán — megkezdték a gabona rávágását és kévékbe kötését. Eleinte a gabonát még levágták ugyan, de villával már kévékbe rakták. Csak később vágták rá a gabonát, de ekkor már kákóval szedték a markot. 1906 óta a gabonát rávágják, kévékbe kötik és keresztbe rakják. A kaszásoknak könnyebb rávágni, mint levágni. 1906 után még egy darabig a kaszás után haladót villásnak hívták, noha már nem villával, hanem kákóval dolgozott. Most leginkább marokverőnek mondják. De azért vannak, akik még most is villásoknak hívják a marokverőket. Ujabban marokszedőnek is nevezik őket. A rávágott rendből a markot kákóval szedik. A kákót hozzávaló fából készítik. Eltört villaágból is készül. A marokverés a következőképpen történik. A marokverő az előző kévéből bekötés előtt vesz ki egy kötélrevalót. Kétfelé veszi. A vágott végeit összedugja, összeüti és megsodorja. Néhányan a térdükön meghúzzák. Ez a csavartkötél. A kötelet a következő kéve helyére teszi le. Ha a marokverő erős, akkor az előző kévét be is köti. Ha nem, akkor veri tovább a markot. A leterített kötélbe kétszer egy-egy hónalj gabonát tesz bele. Mindig az elhagyott kéve tetejéből vesz egy kötélrevalót. Vannak, akik a rávágott rendből vesznek egy-egy jó maroknyi gabonát s a fenti módon csinálják belőle a kötelet. Az 1890-es években a gabonát nyíítték (tövestől kihúzták) kötélnek. Amikor egy rendlábat levágnak, a kévéket bekötik. Amíg a kaszások kötnek, a marokverők balhéba rakják a kévéket. Leginkább két kévét visznek egyszerre, de kevesen négyet is visznek. Hl3 a marokverő fiatal és gyenge akkor csak egyet visz. Kétfelől, két sorban 9—9 kévét raknak. A két sor kéve közé kerül majd a kereszt. A kévék összehordásakor a földről felvett kéve feje hátranéz. A kévéket nem szabad a földön húzni. Az egyik marokverő az egyik sorba, a másik a másik sorba hordja a kévéket. A kévéket szorosan egymás mellé rakják. A halhéban a kévék fejei kifele néznek. Nem igen olvassák meg a kévéket. Ha több, akkor a kereszt rakása után a másikhoz teszik. A kévéket azért rakják össze balhéba, holgyj a keresztelők jobban haladjanak. Ha az idő jó, akkor csak déltájban keresztelnek. Addig a marokverők főznek. Ha állandó az idő, akkor csak este keresztelnek. Ha viszont »jön az idő«, akkor a levágott gabonát bekötik és egyenesen keresztekbe rakják. Dobozon a marokverő legtöbbször a családból kitelik. Gyakran megesik, hogy ketten tesznek ki egy marokverő-számot. Egyik gyerek szedi a markot, a másik teríti a kötelet. A kereszteket mindig két kaszás rakja. A legalsó kévét fűajnak hívják. Vannak, akik papnak, alsópapnak mondják. Leginkább a kaparékkévét teszik legalul, mert az nagyobb kéve,' s nincsen annyi szem benne, minit a többiben. Amikor a föld nedves, akkor az alsó kéve fejét felhajtják. A kereszt négy lábból áll. Mindegyikbe 4—4 kévét tesznek. A lábak kissé összefele haladnak. Rakás közben minden egyes kévét egy kicsit megnyomnak. A láb felső kévéjét vállkévének