Szűcs Sándor: Békési históriák (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 6. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)

A csökmői sárkányhúzatás

A csökmői sárkányhúzatás Ez a história azon a réven tartozik ebbe a könyvecskébe, hogy főhőssé az előbbi fejezetben ismertetett »békési fi« : Csuba Ferenc volt. Az eset előzményeit Szabó Ferenc öreg pákász ember mesélte cl nekem, ahogyan az előtte élőktől hallotta. Én meg az ő szavai szerint adom tovább: Egyszer valami hivatalos lakomát rendezett Csökmő nemes és nemzetes tanácsa, s Csuba éppen a faluban járván, bekukkantott a felházba, gondolván, hogy ha nem csurran, talán cseppen tieki is a fölös jóból. »Jokor jössz, hé! Már érted akartam küldeni« — kiáltott eléb^ a potrohos bíró. De a hajdúk szót értettek és fülönfogták Csubát, nem karon, tapadt a vendéget szokás. »Mindjart melegében adjatok neki, hé, egy nagy darab mogyerófán forgatott piros pecsenyét! A farából, hé, ahol jó húsos!« És rávertek olvasatlanul, hogy több legyen huszonötnél. »No, hé, a nótádat is elhúzták, amire nem is számítottál, most már elmehetsz! Majd üzenünk, ha szükségünk lesz rád!« De idő teltével arra térült Csuba üzenet nélkül is! Mert eltökélte magában, hogy csúfos bosszút áll a kupaktanácson, amiért megfektették vele a derest. Nagyon jól tudta,, hogy egyik tagja se veti meg a mulandó földi javakat. így gondolta tehát: »Ha egy garasért kitaszítanátok a kecskét a sárból, drága kincsekért húzzátok ki a sárkányt a lyukából !« Hogy e nagy vállalkozásnak miképpen ugrasztotta neki a bírákat, olvassuk el ezt az erről szóló verses krónikából: Híres volt hajdan a Nagy Kunsági nagy ártány, Még ennél sokkal híresb a csökmei sárkány, Ezt a csökmeiek tartják régólta titokba, Mint pisztolyokat szokták elrejteni tokba. Szólani ők erről másnak semmit se akarnak, Mert Iattól félnek, hogy előre fejekre vakarnak. E titkos sárkányt ha lehet húzzuk ki lyukából, Mint elnyelt halakat szükség hasítni csukából. * Csökmő nagy rét közt majd egy mértföldnyire fekszik, Mint valamely várban, nádnál kedvére melegszik, Itt országútat se szekér, se gyalog soha nem jár, Vad ruca, gém, vad lúd, szárcsák barlangja tekintsd bár.