Szűcs Sándor: Békési históriák (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 6. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)

Történetek Bagi Józsefről

csongrádi báró Bagi Józsefé !« »Hat akkor mégis csak térjünk ki egymás elől h — így törődvén beid a véletlenbe. Mert volt Baginak földje Békésben is, Csongrádban is. Osztán a két béres csak így ismerkedett meg egymással, hogy a dűlőúton összeakadt az igájuk. Egyszer a főispán levelet írt Bagi Józsefnek, hogy egy bizonyos magánügyben lenne szives keresné fel, mert szeretne vele ebben a dologban beszélni. Egy kérése volna hozzá. El is ment Bagi József. De korán érkezett, még jakkor takarították az irodát. Olyan öltözetben volt akkor is, mint szokott. Mondja osztán a főispán huszárjának, hogy. ő a főispánnal szeretne beszélni. Az meg csak végignézett rajta. Azt mondja neki: » Elhiszem, tatám, hogy szeretne vele beszélni, dehát az nem mindenkinek adatik meg! Ilyenkor meg még alszik a méltóságos úr. Haladjon kend dolgara«. Az öreg Bagi osztán odébb ment, de továbbra is csak ott ácsorgott a megyeház gangján. » Miféle vén paraszt ember ez?« — kérdezgették a takarítók. Erre magához intette a huszár: »Ha ennyi ráérő ideje van kendnek, ne lopja a napot hiába, fogja ezt a vizes vedret, rongyot, meg seprűt, osztán súrolja ki az árnyékszéket !« » Jól van, — azt mondja, — kisúrolom én szívesen, ha parancsolja«. Avval felszedte a takarító szerszámokat, osztán olyan szép tisztára puculta a helyiséget, hogy akár a huszár is ellakhatott volna benne. Nem is tudott az rá egyebet mondani, csak ennyit: »Na, jól van öreg!« De ezt is utána tette: »Mostmar osztán kerüljön kend kívül a kapun, ne dísztelenkedjék itt, mert már elfogy a türelmem !«, Bagi szót fogadott, kiment a kapun, osztán a megyeháza előtt ^ácsorgott az utcán, le, fel. — Majd osztán úgy féldéltájon a főispán ás bement az irodába. Kérdezte, nem kereste-é őt valaki. Jelentette a huszár, hogy a méltóságos főispán urat nem kereste senki. Mert az öreg Bagit csak senki számba vette. Igenám. de a főispán tűkön ült, mert pénzt akart tőle kölcsön kérni. Végtére aztán bevallotta a huszár, hogy jókor reggel ténfergett itt egy ócskagúnyás öreg ember, az árnyékszéket is lesúroltatta vele, azután kituszkolták a kapun. A főispán azonnal átlátott a szitán, szidta a huszárját, hogy azonnal kerítse elő Bagi József uramat, kérjen tőle bocsánatot, és tessékelje be az irodába. Nem volt nehéz megtalálni, ott sétálgatott még akkor is a megyeháza előtt. Istálta a főispán is ugyancsak. »Nincs semmi baj«, — mondta az öreg Bagi, dakuja zsebéből ki is olvasta a jó summa kölcsönt. Elmenőben a kapuig kísérte a főispán, a huszár meg úgy haptákolt előtte, akár a cövek. Pesten is megjárta egyszer az öltözete miatt. Bement egy fényes kávéházba. De alig fordult be az ajtón, hozzáugrott egy pincér és a fülébe súgta: »Hallja-e, bácsi, eltévesztette a bejáratot. Az a vendéglő, amit maga keres, a másik utcán van«. Szépen kiforgatta az ajtón. De kevés idő múlva megint visszament. Ekkor már mérges volt a pincér. »Nem látja kend, — azt mondja neki, — hogy ide csak 'urak járnak? Ha még egyszer visszamerészkedik, rendőrt hívok!« — Erre