Szűcs Sándor: Békési históriák (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 6. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)
Csuba Ferenc, a fortélyos
magának mondotta, hogy meghitt cimborájával mely éjszaka ide kijöjjenek s meglesvén azon helyet, ahol hét nagy \csődör táncol és kerengel, biztosan a kincset azon helyen megtalálják. Harmadnap este felé pedig azt mondja Csuba, nékem tovább kell mennem még most Kardszagra Vajóékhoz, mert nékem oda mennem muszáj, de megtérek onnan. Egy kis rovás forma fát adott Gálnak, mely még most is megvagyon, de néki nem sokat érhet, mert érte máig se jött«. Nem szeretett hamarosan visszatérni oda, ahol már járt; megvárta, míg kihűlt a helye. Szülötteföldjét meg éppenséggel kerülte, mert a békési tanács már 1788-ban azután puhatolódzott, hogy »minemu álnok kábítással élt a földben rejtett kincsnek megmutatása iránt a pénznek és egyebeknek másoktól való kicsalásában«. Egyik hiszékeny felebarátját ily fondorlatos ,szavakkal hálózta be: sLátom én, hogy a kentek háza jó/istenfélő ház, tudnék én kenteken segíteni, mert Mágor felire tudok egy láda pénzt, Leopoldus 'Márjákkaíl s csak egynéhány arany vagyon rajta. Ezen háznak napnyugot felől való loldalában is vagyon más ládával, felveszi, az Isten soha ne idvezítse lelkét, se ebbe, se a jövendő életbe meg ne 'áldja, mindjárt abba a helybe elevenen temessék el őtet, ahol a pénzgödröt ássák, ha ő igazán nem beszél, csak adjanak neki nem többet nyolc forintnál; tizenkettő kellene, de kinyerji ő azt a maga principálisánál Gyulán, ahol a pénzkereső eszközök vannak Gyulai nevűnél, hogy azzal is megelégszik. A nyolc vonás forintot kiolvasván! a tanú, ismét ráerősködött, hogy 'mind, a tizenkettőt fizesse ki, — ha Gyulai elengedi, úgy is visszahozza azt; ha el nem engedi, ne kénteleníttessék kétszer fáradni. Ezt is megadta a tanú. Annak utána megesküdtette őket, hogy őtet ki nem adják és egyszersmind arra kérte, ,hogy midőn felveszik a pénzt, adják által az uraságnak harmadát, úgy is vissza ladja, megérik azzal. — Másod izben kilenc nap múlva eljővén, ilyen hazugsággal kereste imcg őket: Igazán megvallja — úgymond — hogy ő békési prédikátor |tiszt. Dömény urammal vagyon egy társaságban. Ő kegyelme azt kívánja, hogy a tpénz ne tizenkét rovás, hanem annyi rhénes forint legyen az az Ecclesia ládájába'tétetik, adjanak egy rhénes forintot a számára is, akivel a szert Gyuláról hozatják. (Dömény uramnak is küldjenek valamely ajándékot, melyet ő el fog vinni, miveil ő tátos, el kell neki k a hagyott órára menni. Dömény uram a tátosok feje, amit iparancsol, azt kell neki cselekedni. — Ebbeli kívánságát is kitöltötte a tanú; Dömény uram számára is küldött egy koppasztott kövér rucát, másfél icce bort. Neveit Lénáit Mihállyal felíratta, akik a pénzben részesek fogának lenni, hogy a principálisának megmondhassa. Azután tetetett, hogy elmenjen, mivel terminusa vagyon: azonban pedig a falu végén Szombati István házánál meghált, őtet pedig elcsábította, hogy azon éjszaka a házból ki ne jöjjenek, bezárkózzanak, mert ha kijönnek, az ördögök mindjárt széjjel szaggatják őket. Ezeken kívül azt is meghagyta [nekik, hogy harmadnap múlva Dömény urammal eljönnek, jó vacsorát készítvén a tanú nekik, ötféle ételt, ha egy vagy száz aranyba kerül is; kitelik az abból,,amit ő mutat, elég is marad«. Etsedy Gábor »nemely jegyzés«-ében azt irja, hogy »Csuba Ferke egy Békésen lakó látó vak koldus volt. Nagy hangos torkú, úgyhogy a vásárokban, mikor énekelve kérte az alamizsnát, az egész vásár tudta, merre jár. Nagy csalárd volt.
