Hanzó Lajos: Feudalizmuskori árutermelés és iparfejlődés Békés megyében (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 5. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)
Árutermelés és iparfejlődés a középkorban A természeti gazdálkodás bomlásának előrehaladtával, a XIV. századbán kezdett kibontakozni a mezőgazdaságban az árutermelés. A természeti gazdálkodás és az egyszerű árutermelés közötti átmenet kezdete ez az időszak. A falusi és mezővárosi jobbágyság egyre jobban kapcsolódik bele az egyszerű árutermelésbe. 9 Ezzel az országos fejlődéssel párhuzamos megyénk helyzetének alakulása is. Okleveleinkben előforduló helynevek is utalnak erre (a XIV. század II. felében. 1398-ban Kígyós és Fövenyes között volt egy Kenderhely nevű határrész) és utalás lelhető arra is, hogy a kenderből már kilencedet is fizetnek a jobbágyok. 10 Ez az ilyen vonatkozású termelésnek csupán egy emléke, de arra utal, hogy már ebben a korszakban megindul az ezzel kapcsolatos munkafolyamat is. A mezőgazdasági nyersanyag és élelmiszer bősége a XV. században már jelentős és egyre általánosabbá válik az árutermelés. Nemcsak a szántóföldi gazdálkodás során termelt gabona és termény jelenti ennek alapját, hanem az egyre jelentősebbé váló állattenyésztés is. E tekintetben kiemelendő a Hunyadi birtokok békésszentandrási része, ahol a lótenyésztés vált híressé. 11 A mezőgazdasági termények feldolgozásának kibontakozása további fejlődésre ad lehetőséget. A termelés feudális jellege nem szorul igazolásra; a feudális nagybirtok szükségleteit elégíti ki, nemcsak akkor, midőn valamilyen gabonát termel, hanem akkor is midőn azt megőrli, hiszen ezzel is az uradalom hasznát fokozza. Megyénkben is megindujl a malmok építése. Okleveles anyagunk alapján lemérhető szerepük; de ezeknek felépítése, elkészítése meg nem foglalkoztatott kézműveseket, mere a munka háziipari jellegű maradt. Gazdaságtörténelmünk a malmok működését a fejlődés egyik jelének tartja. Megyénk földjén már a XIII. században találkozunk mind száraz, mind pedig vízimalmokkal. Elsősorban az ezek állítására alkalmas Fehér-, Fekete- és Sebes-Körösön találunk ilyeneket. Először 1261-ből találunk Fehéremhez, majd Vészéhez tartozó malmokat. 12 Gyulán két malmot is állítottak- az egyik az un. magmalom, m|íg a másik a Velencén lévő fokmalom volt. Nyoma vani a békési és alabiáni malmoknak is. 1 ^ Az Ábránffyak gerlai birtokán és Dobozon is állítanak fel ilyeneket. 1 * A malmok felállításával kapcsolatos további adataink Szeghalomról és Körösladányból származnak. y Székely György (szerk.): Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a XIV. században. Akadémiai Kiadó. 1953. A parasztság szerepe az árutermelésben. 117. 1. Í0 V. ö.: Hanzó Lajos: Az iparfejlődés néhány kérdése Békés megyében... Körös Népe. II. k. 85. 1. 11 Levéltári Közlemények. 1927.. 68—69- 1.: de equis nostris' erga maims tuas i:i Zentandrás vei eius pertinentiis habitis. V. ö.; Elekes L.: Hunyadi János. Akadémiai Kiadó. 300. 1. 12 Karácsonyi János: Békés vármegye története. 1896. II. 45. Í3 U. o. i* Ilaán Lajos. Diplomatarium Békessiense. Pest- 1870. Laufer kiad. 107. 1. (Ezután B. 0.) m.
