Hanzó Lajos: Feudalizmuskori árutermelés és iparfejlődés Békés megyében (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 5. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)
De az új alapításokat is magukra hagyták. Nem bírták az osztrák ipar versenyét és megszűntek. 127 Így nem lehet csodálkozni azon, hogy iparunk gyermekcipőben járt. A Békés megyét jól ismerő Magda Pál azon kesereg, hogy »középszerű városokban alig találtatik több mesterség harmincnál, kisebb városokban pedig szabóval, csizmadiával, asztalossal, átssal, kovátssal, molnárral, megelégszenek.« »Nintsen annyi mesterember, amennyi végtére szükséges volna az elkerülhetetlen dolgoknak készítésére, mert a természet itt kevéssel megelégszik és ezen keveset maguk a parasztok megtsinálják.« A századforduló világos látású írója tehát csaknem teljes egészében olyan képet fest megyénk állapotáról, mint amilyen a levéltári anyagból tárul elénk. Nagyon indokolt Tessedik azon törekvése, hogy minél több iparhoz értő egyént képezzen ki Indusztriális Oskolájában. Látja a megyei gazdálkodás jellegzetességét, hogy az itt termelt és néhány ezer mázsát kitevő gyapjút nem tudják helyben feldolgozni. Ezért a nemzeti ipar számára akar munkásokat kiképezni. Ebből a célból a jmaga költségén Besztercéből egy Mayer nevezetű mestert is hozatott, aki a leányokat gyapjúfonásra oktatta. Rövid idő alatt 70 fonót képezett ki az iskola. 128 Tessedik felismerte, hogy az alföldi iparfejlődésnek nagy akadálya a nyersanyaghiány is. Legjobban a selyemfonást látta biztosítva ebből a szempontból. De éppen az említettekből kifolyólag igyekezett az ipari növényeket is meghonosítani. Életrajzában emlékezik meg arról, hogy Kupferzellben járva ismerkedett meg a répával és lóherével és ezeknek meghonosításán fáradozik. 129 Kezdeményezésére Szarvas lakosai között is találunk olyanokat, kik nem riadnak vissza műhelyek, manufaktúrák alapításától, melyekben a Tessedik által meghonosított növényeket feldolgozzák. így Rohoska Mátyás molnármester az első olajmalmot építteti és az egész környékről ide hordják a kisajtolandó repcét. Kísérletet tesz Tessedik arra is, hogy konzervgyárat létesítsen, termékeit pedig Pestre és Budára szállítja. Indigógyárat is létesít, hogy a kékfestéshez szükséges festéket helyben termelje. Tessedik személye vezet át bennünket a XIX. század ipartörténeti kérdéseinek vizsgálatához. Az ő kezdeményezései jelentik a XVIII. században a haladást a nemzeti ipar megteremtése felé. E kérdés vizsgálata azonban már átvezet bennünkéit a XIX. század új problémáiba. 13 " 127 U. o. 128 Nádor-Kemény: Tessedik Sámuel élete és munkája. Bp. 1936. 56. 1. 129 U. o. 58. 1. 13 0 V. ö.: Hanzó: Az iparfejlődés néhány kérdése Békés megyében a XIX. században. Körös Népe. II. k. 1957.
