Hanzó Lajos: Feudalizmuskori árutermelés és iparfejlődés Békés megyében (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 5. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)
ismerik es a feudalizmus válságának előestéjén a colonializmus megszüntetésére törekszenek. Ebben a tárgyban Békés megye érintkezésbe lépett Heves. Szabolcs, Bihar, Arad, Csanád, Csongrád, Bács és Pest megyékkel is. Nemcsak' a kereskedelem, hanem, mint láttuk, az iparfejlődés is csüggesztően alacsony színvonalon állott. Voltak ugyan megyénkben kezdeményezések, melyeknek során »fabrikak« alapítására törekedtek, de az ismertetett osztrák gazdaságpolitika következtében elsorvadtak. Joggal írhatta a megye Helytartótanács kérdésére, hogy »Ezen megyében az egy Indusztriális Oskolán kívül, mely most éppen csak kezdetén van, semminemű Fabrikák nintsenek. 12 ^« Itt már Tessedik kezdeményezésére utal a megyei jelentés, mely éppen azért, mert szembenállást jelent az osztrák protekcionizmus sorvasztó erejével, jelentősebb, mind eddig tartottuk. Tessedik törekvése tehát nemcsak a mezőgazdaság színvonalának emelését szolgálta, hanem az iparfejlesztésünkkel kapcsolatos törekvések egyik jelentősebbje is. Méltó tehát, hogy a feudalizmuskori fejlődés ismertetésének befejezése előtt figyelmet szenteljünk ilyen irányú elgondolásainak is. IV. ••" \ ..." Tessedik iparfejlesztési törekvései Tessedik Sámuelt általában az agricultura fejlesztése terén elért eredményeiért értékeli a szakirodalom. Az utóbbi időkben megjelent Tessedikkel foglalkozó irodalom éppen ezért kevés figyelmet szentel azoknak a kezdeményező lépéseknek, melyeket az ipar fejlesztése érdekében tett. Ezek a törekvések annál jelentősebbek, nnelrt a régi próbálkozások elsorvadtak, az újabbakat pedig a protekcionizmus megsemmisítette. A társadalmi fejlődés következtében egyre többen térhettek volna át kedvező körülmények között ipari munkára. Világosan látta Tessedik a fejlődésnek ezt a vonását és így egyre határozottabban törekedett egyes iparágak kialakítására. Gondolatrendszerében a selyemtenyésztés következtében megnyíló lehetőségek álltak a központban. Ezért, mint a Magyar Hírmondó írja 1794-ben »nemesak a selyemhernyó egyszerű felnevelése taníttatik tanulóinak, hanem annak feldolgozása is. Ebben az iskolában már két tanuló fiú és leány egy mázsánál több selymet készítettek és 20 mázsa 3 féle gyapjút fontak meg«. Tessedik önéletlcírásában részletesen beszámol azokról az eredményekről, melyeket iskolájában a tanulok elérlek a gyakorlati iparoktatás során. Ebben a műhelyben az egész munkafolyamat egy helyben zajlik le, tehát már manufaktúrával van dolgunk. Tessedik korában maga az államkincstár is hozzáfog olyan gyárak alapításához, melyek nem fenyegetik közvetlenül az osztrák érdekeket. Mária Terézia 1764. évi rendeletében foglaltaknak megfelelően néhány gyárat alapítanak. 126 f 125 BMJZK. 1794. 219—484. 1. 126 pieideli Ambrus: A magyar kincstár apatini telepei Mária Terézia korában. Századok. 1929. 388. 1.
