Hanzó Lajos: Feudalizmuskori árutermelés és iparfejlődés Békés megyében (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 5. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)
óta leszállt az ökör ára, még sem sikerült a háború eló'tti szintre leszorítani; ha a ki hajtás szabad lenne, akkor a marha ára annyira emelkedne, hogy nem lehetne Bécset ellátni hússal 8 kr.-ért sem. 2.) A bécsi társaság azzal is indokolni próbálja álláspontját, hogy szárazság van és inség; így, ha megengednék a szarvasmarhának az országból való kihajtását, úgy olyan sokat vinnének ki, már a takarmányinség következtében is, hogy azt évekig nem tudná pótolni a magyar gazdaság. 3.) A Bécsi ökörrel Kereskedő Társaság azért is szükségesnek tartja a magyar piac alakulása feletti felvigyázást, mert a magyar kereskedők 67 talléron adják el 11 mázsás állataikat; holott ilyen áron Lengyelországban nem lehet ilyet szerezni. E kérés körüli polémiában bontakozik ki Békés megye felfogása az osztrák gyarmatosításról es tudatosul az osztrák gazdaságpolitika igazságtalan és sorvasztó volta. A megye feliratban veri vissza az említett társaság érveit, írván: 1.) hogy Magyarország nemcsak Bécset, hanem Németország egy részét is eltartotta hússal, anélkül, hogy emiatt szükséget érzett volna. 2.) Nem tudja elfogadni a társaságnak a húsárakra vonatkozó álláspontját sem, mert már gondolni sem lehet arra, hogy a hús ára a 20—30 esztendő előttire szálljon le, hiszen azóta az árendák ára is jelentősen emelkedett Magyarországon. 3.) Tehát — vonja le a következtetést a felirat — a régi időkben, midőn teljesen szabad volt a kihajtás, Magyarország el tudta látni a szükségletet, most pedig lehetetlen, hogy egy bécsi társaság szabjon törvényt a magyar kereskedelemnek, hiszen így is csak szörnyű károkkal tudják eladni a bécsieknek árujukat. Most soványan sem lehet 67 talléron venni szarvasmarhát és véghetetlen a bécsi társaság nyeresége, ha 11 mázsást szedne 67 talléros áron. De »a Szabad kereskedelemnek Természetivel ellenkezik, hogy a vevő Törvényt szabjon«, érvel a felirat. Kérik a Helytartótanácsot, hogy tekintse Magyarország szabadságát, melyet több törvény is védelmez. »Tekintse azt, hogy a magyarországi ökrökkel kereskedők már tellyességgel utolsó romlásra jutottak. Marhájokat vagy szörnyű veszteséggel, vagy tellyességgel nem tudván eladni, hogy teldntse, hogy e mián a szegény adózó nép, mely ezen földön marhájából szokott valami kis pénzt szerezni, hogy r adóját szállíthassa, kivált ezen mostani szörnyű ínségben az adófizetésre teliyességre alkalmatlanná tétetnék és a marháját el nem adhatná, minthogy ezen télen nem lesz mivel tartania, s tsak úgy elveszne és akkor osztán (sic!) se pénze, sem Marhája, sem kenyere nem lenne, és ő Felségének hathatós közbenjárása által vigye végbe, hogy ne tartasson úgy ez a szabad ország, mint egy C o 1 o n i a kereskedésre, végre pedig a bétsi kereskedőknek markából vétessen ki, s mind a több, de kivált az ökörkereskedésben fennálló monopólium töröltessen el s iázzál való szabad kereskedés mind eő Felsége Német birodalmára, mind pedig a külső országokra nézve engedtessen meg.« 12 ! A gyarmati helyzetnek és a bécsi monopóliumok uralmának ez az egykorúak által való világos felismerése arra vall, hogy a megye e téren mutatkozó elmaradottságának az okait, melyek a feudalizmus előjogrendszerén kívül állnak, fel12d BMJZK. 1794. 596—97. 1.
