Hanzó Lajos: Feudalizmuskori árutermelés és iparfejlődés Békés megyében (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 5. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)
hatályukat vesztették a jószágkereskedelemmcl kapcsolatban kiadott rendelkezések is és legalább is úgy látszott, hogy a magyarországi kereskedők előtt is megnyíltak a külföldi piacok. Azonban egyre erőteljesebben érvényesül az osztrák ipar és kereskedelmi politikának gyarmatosító jellege. A jelentkező alkalmakat az osztrák vállalkozók számára akarta biztosítani. Kedvezmények nyújtása, a monopóliumoknak a bécsi cégek számára való biztosítása révén kiszolgáltatta még az olyan piacokat is az osztrák burzsoáziának, mint a Békés megyei. A Helytartótanács külön leiratban értesítette a megyét, hogy Fries és Arnsteiner nevezetű bécsi egyéneknek az egész országra kiterjedően marhavásárlási engedélyt ad azzal a feladattal, hogy Bécset ellássák a szükséges hússal. Így tehát az itt élő és a kereskedelemnek ezen ágával foglalkozókat az osztrák burzsoáziának kiszolgáltatták. 1 20 A tőkefelhalmozódás folyamata megyei területen ezen az úton nem indulhatott meg. Az osztrák érdekek kiszolgálásában a Helytartótanács és a megyei vezetők annyira mentek, hogy Metzger Mihály és Lichtenberg Vilmos bécsi kereskedőknek nemcsak igazolványt adnak a felvásárlás elvégzéséhez, hanem még hivatalos kísérőt is rendeltek melléjük, hogy támogassa őket törekvéseikben. 121 Mária Terézia uralkodásának végére és II. József uralkodására teljessé válik az osztrák befolyás a kereskedelem terén megyénkben is. Magyarország ki volt szolgáltatva nemcsak az osztrák iparcikkek áradatának, hanem a tőke befolyásának is. 122 Ezzel az államilag támogatott előretöréssel szemben védtelenül állnak a hazai kereskedők, habár a kezdeményezés részükről sem hiányzott. A nemzeti tőkefelhalmozás gondolata ihlette meg például a szegedi kereskedőket, amikor egy tervezetet készítettek és nyújtottak be a Helytartótanácshoz. Ennek fő gondolata a bécsi uzsora kiűzése volt. A tervezet a délvidék központjává akarja tenni Szegedet, olyképpen, hogy 3 nagy kereskedő mint hitelező működne itt és ezzel lehetővé válna a bécsiek kiszorítása. 123 A gyarmati helyzetnek és a bécsi monopóliumok uralmának felismerése megyénkben is egyre teljesebb. A XVIII. század végén a háborús konjunktúra a nemességet mindinkább a piacok felé hajtja. Egyre nagyobb mértékben bontakozik ki a piacok iránt való érdeklődés és a termelés fokozásának gondolata veti fel a pallérozott mezei gazda eszméjét is. Ez a piacok felé való fordulás éles szembehelyezkedést jelentett a bécsi törekvésekkel szemben. Az országgyűlésen is követelték; a nyerstermények szabad kivitelét. A megye lakosai abbap, a felterjesztésben fejtették ki a kereskedelem helyzetével kapcsolatos felfogásukat, melyben a Bécsi ökörrel Kereskedő Társaság beadványát bírálták. A társaság a bécsi kormánytól a marhakivitel betiltását kérte azzal a megokolással, hogy; 1.) noha a török háború 12 0 BMJZK. 1792. 52. 1. 88. sz. 121 BMJZK. 1792. 62. 1. 122 V. ö.: Mária Terézia 1711. évi decretumával. Corpus Juris. 1740—1840. kötet. 37. 1. 123 Hofhauser Margit: A. kereskedő testületek mozgalma a magyar kereskedelem fellendítése érdekébqo a XVIII. sz. véjgfjrn és a XIX. sz. elején. Bp. 1930. 34. 1. :v2
