Hanzó Lajos: Feudalizmuskori árutermelés és iparfejlődés Békés megyében (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 5. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)

Igen érdekes a szabályzatnak az a része, mely a (munkaviszonyt szabályozza. A teljes értékű munkásnak, »ki ura táblájának gondját tudja viselni« 1 hétre 12 pénzt kell fizetni, egyéb munkásnak egész évi bérét 5 Ft-ban és 5 pénzben állapítják meg. Az alkalmazottak nyári hónapokban, vacsora utáni időkben, saját munkájukkal foglalkozhatnak, míg ősztől, Szt. Mihály naptól, kezdődően csak este 9 órától dolgozhatnak saját munkájukon. Az pedig, aki már egy esztendeje volt munkában valamely mesternél, a fő ünnepekre (karácsony, húsvét, pünkösd) saját maga számára ruhát csinálhat és azt eladhatja. A legények esetében szabályszerű bérviszonyok alakultak ki. Az inaskodás viszont sok tekintetben megőrizte a naturális gazdálkodás elemeit, a [munkának természetbcniekkel való fizetését. A mester az »aprodnak« első esztendőben 1 szőrcsuhát, 2 inget, 2 ,gatyát, süveget és elegendő sarut tartozik adni, a második évben pedig egy .dolmányt és nadrágot. A mesterek között egyenlősítési tendencia érvényesült. Aprólékosan szabályozták a céhtagok egymás közötti viszonyát. Nem szólhatják le egymás munkáját, még abban az esetben sem, ha az valóban gyenge volna. Egyedül a céhmesternek lehet ilyen megállapításokat tenni, de akkor is a többi mester .meghallgatásával. Ha a céhmester és a többi mesterek megállapítják, hogy valóban van fogyatkozás az illető ruhadarabban, akkor joga van a vevőnek visszaadni az árut. Ha valaki méltatlanul mocskolná mestertársát és állítása valótlannak bizonyulna, akkor az illető 36 Ft büntetésben részesül. -, A céh a verseny és a csalárd üzletszerzés kiküszöbölése céljából a |következő rendelkezéseket hozza: 1. az un. »béresház« kibérelése alkalmával az egyik mester nem léphet fel a másikkal szemben versenytársként. 2. Ha valaki ^anyagot visz egy mesterhez, melyen már kréta vagy más jel arra mutat, diogy az anyag más szabó kezében is volt, nem vállalhatja fel feldolgozásra. 3. A rendelőt ^elhatározásában semmiféleképpen nem szabad befolyásolni. 4. Ugyancsak az egyenlősítési szándék vezette a céhet akkor is, midőn megállapította azt, hogy a vásárban, piacok alkalmával milyen sorrendben üthetik fel sátraikat, melyekben árusítanak. 5. A sorrendet sorshúzással állapították meg, kikötve azt, hogy senki más helyén nem árusíthat. 6. Az aprólékos szabályok megállapítása során még azt is kikötik, hogy a rúd, amelyre a ruhákat aggatják nem lehet hosszabb 10 singnél (a sing 0.662 méter). Ezek mellett az úgynevezett sátoros mesterek mellett helyezkednek el sokadalmak alkalmával azok a mesterek, akik sátort nem építenek és »rudas mcsterek«-nck hívják őket. A rendelkezések kitérnek arra is, hogy a segédeknek megengedik, hogy közposztóból munkaidejükön túl nadrágot készíthetnek és a piacon 2 nadrágot eladhatnak. Ezek elkészítését és számát úgy ellenőrzik, hogy a céh megbízottai végiglátogatják a műhelyeket és ahol a megengedett számon felüli ruhát találnak, azt elkobozzák. Ha pedig olyan legény találtatna, aki a városból kimenvén és két-három mérföldnyi távolságra a javítandó ruhákat összeszedi és ezen rajta-