Erdős Kamill: A Békés megyei cigányok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 3-4. Gyula, 1959)

Különválasztásuk már szinte lehetetlen, bár egyenkénti, alapos kutató* munka (szokások, dallamkincs stb.) még igen sok esetben utal az eredetre, (de kinek van ideje erre és nem utolsósorban: ki az a ciganológus, aki ilyen nagy követelményeket támasztó, tudásbeli felkészültséggel rendelkezik?) Azt amit ők egymásról mondanak, sajnos nem vehetjük figyelembe és nem fogadhatjuk cl. Ugyanis például az alföldi városok »úri« zenész-cigányai, előszeretettel neveznek minden olyan cigányt »oláh-cigánynak« aki — nem muzsikus. (Sőt, mérgében, vagy ha ártott neki, még a kisebb falvakban lakó alkalmi zenészeket is ennek nevezi). Véleményem szerint (és osztályozásomban is így szerepel) magyar-cigányoknak kell tekintenünk és neveznünk mindazokat, akiknek anyanyelve nem cigány, még akkor is. ha például: oláh-cigány ősökkel rendelkeznek, akik valószínűleg a könnyebb asszimiláció reményében, — nem tanították meg fiaikat és leányaikat a cigány-nyelvre. A magyar-anyanyelvű cigányok, magukat — kivétel nélkül — magyarcigányoknak — vallják és őket (

az oláh-cigányok »romungro«-nak nevezik. (Horncigány, ungro—magyar, — cigány nyelven).

44 A magyar-cigányok őseinek jelentős része ,eredetileg valamilyen «ciganybűn miatt (pl. a cigánytörvények be nem tartása, vándorjelek megrongálása stb.) leli kiközösítve és kitaszítva vándorló törzseikből. Mivel egyetlen más cigánytörzs sem fogadhatta be őket és mivel az egyedüli kóborlás — aihatósági közegek es a lakosság miatt — félelmessé és lehetetlenné vált, kénytelen volt valahol letelepedni és — a vele a sorsot rendszerint megosztó családtagjaival — munkát vállalni, illetve a megélhetés valamilyen formáját megtalálni. Elképzelhetjük, hogy milyen nehéz lehetett egy ilyen család helyzete, a cigányságból kirekesztetten, a lakosság által be nem fogadottan, védelem és támasz nélkül. És nem egy ilyen család volt és a családok szaporodtak is. iÉs voltak olyanok eredetileg is és később is jöttek, akiknek foglalkozása a lakosság igénycinek kielégítésére szolgált, pl. kovács-cigányok. Felbukkannak a zenészek is. Azonban ne gondoljuk, hogy számosan vannak. A jelenlegi muzsikus cigányok ősei — igen nagy százalékban — eredetileg (mással foglalkoztak és jelentős részük idegen-eredetű zenészektől tanulta meg a muzsikálást is.

45 44 Az oláh-cigányok »romungroi vagy »rumungro« kifejezésének, egyúttal kissé megvető és lenéző értelmezése is van, ugyanis — ők nem tartják velük egyenrangú cigányoknak, azokat, akik már nem beszélik az ősi cigány nyelvet. (»Olyan vagy, mint egy runumgroi — mondja egy oláh-tigány a másiknak,, mikor haragszik rá). 4,r

* Lásd. Dömötör Sándor: Mióta muzsikusok Magyarországon a cigányok? (Ethnographia, XLV. évf.)