Erdős Kamill: A Békés megyei cigányok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 3-4. Gyula, 1959)

Kedden, pénteken nem szabad mosni. Kedden, pénteken este nem szabad (fésülködni. Este; sohasem szabad seperni A házból kifelé nem szabad szemetet seperni — csak a szoba közepe felé és ott felszedni — mert kiseperné az embfer a szerencsét, stb. Alomban : Tollas liba : bosszúság. Három liba: törvény elé kerülni. Tojás, zsír: veszekedés. Méh, sár: betegség. Lóhere, dohány: szerencse. Pénzt kapni: pletyka. Gyerekkel álmodni: szégyen. Füst, édcstészta : keserűség. Só: nem jó (nehéz lélek). Disznó: halál. Szőlő, szilva : könny. Toll, kép: szerencse. Lő, fürdés, széklet: nem jó. Pénz: könnyek. Nyul: utazást jelent. Seprés: hosszú, veszekedés. Ásni: betegség, bánat. Fekete kutya: jó. Hús: beteesés. Pénzt kiadni: nem jó. Hal, gödör: halál, stb., stb. Magyar cigányok: Ebbe a főcsoportba a magyar anyanyelvűek tartoznak, ők a kárpáti lL> cs az oláh-cigányok — cigányul már egyáltalán nem beszélő »összekeveredett utódai.

43 42 A »kárpáti-cigányokról« lásd, Erdős Kamill: A magyarországi cigányság (Néprajzi Közlemények III. évf. 1—2 szám) — Camille Erdős: Magie des Tziganes Hongrois »des Carpathes« du comilat Nógrád (Psyche, juin-juillet 1937, Paris) — Kamill Erdős: Notes on Pregnancy and Birth customs among the Gypsies of Hungary (Journal of the Gypsy Lore Society, XXXVII. 1-2 — Edinburgh, 1958.) 43 A kárpáti-cigányok szokásai igen sokban különböznek az oláh-cigány szokásoktól, ííletfellogásuk, hitviláguk, cigány anyanyelvük (különösen az igeragozást illetőleg) erősen eltérő. E két főcsoport feltehetőleg — ha valamikor együtt vándoroltak is — már igen régén elválhatott egymástól, s hazánkba érkezésük útvonala is különbözhetett. (Pl.: a kárpáticigányok nem érintették Bomániát, — illetve, ott huzamosabb ideig nem tartózkodtak — míg az oláh-cigányok, — igen. — Erdős Kamill megjegyzése).