Banner János: Régi kutatók – új feladatok. A gyulai múzeum kilencven éve (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 1. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)
Mágoca melletti Dónátpusztán véli feltalálni. Ezzel ellentétben én a Gyula környékén lévő Körözs-ágak kiszáradt medrének valamelyikében, mert a hagyomány szerint Attilát nem dombba temették, hanem egy medréből eltávolított folyóvíz ágyába, a temetés után a folyóvizet visszaeresztették előbbi medrebc« 9 ^. Ha már ennyiszer szó volt a megyében Attila sírjáról, felteszem én, is a kérdést a tápiószelei helyi múzeum tiszteletreméltó vezetőjével Blaskovich Jánossal egybehangzóan: »EIdönthető-e az Attila kérdés?« 9á . Ne kívánják, hogy feleljek rá, de ha mégis .kellene, Móra Ferenc szavaival válaszolnék, mert nála szebben senki se öntötte mondatba az igazságot: »...merőben tudománytalan dolognak tartom az Attila keresést s hogy a hun királyt keresztény módon koporsóba zárták, azt csak akkor hiszem el, ha kiderül, hogy Nagy Leó pápát lóháton temették el és föléje halmot domboltak« 95 . Tudom én, hogy ezzel nincs elintézve a kérdés és ha eljön a periódusa újra múzeum közelbe kerül, nem úgy, hogy a múzeumi embereknek jut eszébe, mert olyan szakember már nincs, akinek Attila-kereső szándéka volna, hanem! a megszállt lelkek fogják ismételten is háborgatni őket, mint ahogy jómagamat is környékeztek vele, nem is egyszer. De van Domonkos Jánosnak olyan elgondolása is, amely nagyon is figyelemre méltó. Abban a Szózatban, amelyet a föld munkásaihoz és Gyula város mindenrendű lakosához intézett, egyebek közt felsorolja azokat a tárgyakat, amelyeket a múzeum szívesen fogad. Egész néprajzi leltár van itt, r ezzel a summázással: »Egy szóval, a régi öregek tárgyai. Ezekre azért volna szükségünk, hogy berendeznénk - szórói-szóra idézem — egy magyar, egy német és egy oláh szobát, úgy, ahogyan 50 évvel ezelőtt allottak« 96 . Bár ez a gondolata már működése második évében megszületett, soha se lett belőle semmi. Nem rajta múlott. Implom után idézzük egyik jelentéséből: »Hat hiszen vagyunk, lélegzünk, mint koldus, aki egész napi koldulás eredményeként egy garast olvas át egyik markából a másikba és e közben azon tanácskozik, mit vegyen rajta, egy zsemlét-e, hogy életét pár órával meghosszabbítsa, vagy kötelet, hogy életét pár órával megrövidítse?« 97 . Kinek van joga — kérdezem én — a múzeum anyagi ügyeinek ismeretében nyugodt lélekkel vádolni azt az embert, aki a vasárnaponként megtartott népművelő előadásokon s néhány hevenyészett, kisméretű ásatáson túl — mit sem tehetett, ha még olyan szép tervei voltak is, azok valósítására. Nem a gyulai Domonkos János fényképe ez, hanem, a magyar múzeumügy Domonkos Jánosaié, akik közé — jóval fiatalabb koromban — magam is éveken át tallóztam. Az én küzdelmeim se voltak kisebbek', a meg nem értéssel, a közöny93. Implom. im. 43. 9 'L Magyar Múzeumok 1945—1955. 211. 9 &. Attila koponyájáról. Utazás a földalatti Magyarországon. 20. 96 . 1905. 18. 97 . Implom, im. 32.
