Banner János: Régi kutatók – új feladatok. A gyulai múzeum kilencven éve (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 1. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)
losítoltnak. Ezzel a társadalom feladatává tette azt. amit a megyének kellett volna intézményesen és jelentős anyagi áldozatokkal vállalni. így függött néhány jóakaratú ember lelkesedésétől az, ami a közösség feladata lett volna a népművelés érdekében. így válthatták meg néhány forintnyi tagsági díjjal vagyonuk adta kötelezettségük teljesítését a legtehetősebbek is a legolcsóbban, beleolvadva legalább tagsági díjaikkal az egyesület működésébe. Megszólalt — a régészet mellett a művelődéstörténelmet is szívén viselő — Zsilinszky Mihály is 73 , akkor még szarvasi magányából: Ám legyen — írja — megyei múzeumunk, de az ne álljon csupán régészeti dolgok gyűjteményéből, hanem legyen a mi vármegyei mindennemű emlékeink, szellemi és anyagi terményeink, iparcikkeink, koronkénti szokásaink és erkölcseink hű visszatükrözője. legyen az nagy férfiaink arcképeinek és élettörténetének megőrzője, a tudomány és művészet érdekeinek emelője...« A múzeum tehát társadalmi támogatással lett múzeummá, amely úgy-ahogy a Békésváimegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat gondozása alatt állott. Az: a 16 vándorgyűlés 74 , amely a megye különböző városaiban, sokszor ásatásokkal is kapcsolatban lezajlott, mutatta, hogy a gyulai múzeum, vagy talán inkább a társulat, összetartó szerepét elismerik. A széthúzó törekvések azonban már korán megindultak. És ezek élén, akarva — nem akarva az iskolák állottak, mint ahogy most is tudunk ilyen példákról, de a mai tünet súlyosabb a réginél. Hogy a társulat néhány lelkes tagján kívül (Haan Lajos, Zsilinszky JVIihály, később Karácsonyi János és Oláh György) az összetartásban Göndöcs Benedek nagy áldozatkészségének volt a legnagyobb része, azt legjobban az a tény mutatja, hogy alig egy esztendővel az ő halála után a társulat megszűnt. ^Karácsonyi János 70 szavainak megváltozásával: az ő halála, az egyletnek halála lett! Hogy a megalakult társulat eredményes munkát fejtett ki — amelyben azonban a régészet meglehetősen háttérbe szorult — azt ( senki kétségbe nem vonhatja, de mit tett a múzeum fejlesztése érdekében? Ne én feleljek erre a kérdésre, hanem az intézet történetét legjobban ismerő Implom József: »A múzeum gyarapítása tervszerűtlen volt... Főleg régiségek kerültek a múzeumba, belföldiek és külföldiek egyaránt. A néprajz iránt semmi érdeklődés nem volt... A társulat fennállta két évtizede alatt jóformán semmit sem aldozott« 76 . Nem hiszem, — ezt már én mondom, — hogy a Haan gyűjteményre elköltött 1000 forint után elérte volna a ráfordított összeg a második 1000 forintot. A természetszerűen iker párból —j a művelődéstörténclemből és a régészetből — és vele együtt a Reök féle múzeum elgondolásából — az utóbbi lett a mostoha gyerek. Nem változtat ezen az az egy-két ásatás, amely rendesen al7 3. Eszmetöredékek a megyei múzeum alakítása alkalmából. Békésmegyei Közlöny, 1874. 11 és 12. sz. 74 . Implom, im. 11. 75. Uo. 10. 76. Uo. 17.
