Banner János: Régi kutatók – új feladatok. A gyulai múzeum kilencven éve (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 1. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)
kalomszerűen piszkálta meg a jól gondozó anyaföldet és csak darabokat eredményezett, de sohase olvasható történeti okmányokat. Az alapító kora nem zárult le az aggastyán magas kora okozta fájdalmas visszavonulásával. Jóindulatú emberek követték sűrfl egymásutánban, jóformán meg sem melegedve a nedves, dohos helyiségekben 77 (Hácz János, Gyulafi Endre majd később, aránylag hosszabb időre Fürdők István). Ezzel, nem is egészen észrevétlenül jutott el a múzeum történetének új korszakába, amit legtalálóbban a klasszicizáló épület korának lehetne nevezni. Ez a népkertben emelt épület volt a negyedik 'otthona a múzeumnak. Tagadhatatlanul nagy haladás az iskolai folyosóból elrekesztett szoba, a fonóház két helyisége és a főtéri Czinczár ház három szobája után. A három új helyiség ki is elégíthette a pillanatnyi igényeket, már úgy, ahogy. És ha. eddig a Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat volt a patrónusa, amely címében is közelebb állni látszott a múzeum tudományos céljához, most a Békésmegyei Közművelődési Egyesület lett a gazda, amelynek a múzeumot a (népművelés céljába kellett volna állítania. Bizonyos mértékben meg is tette. Ennek a korszaknak 17 esztendejében még megyei a múzeum és 1900-tól állami felügyelet alatt állva, hol kapott, hol nem kapott segélyt, az utolsó hétben városi, de ekkor 'már, mint IV. csoportba sorolt múzeum 78 , csak erkölcsi támogatásban részesül. Nem lehet tagadni, 'van ebben a változásban, valóban a leghivatalosabb helyről jött jogos 'kritika. Nincs emuk semmi köze ahhoz, hogy a századforduló után (Békéscsabán ás megalakult a múzeum és saját szakállára dolgozva Szeghalom és Szarvason is dolgozott — éppen a régészet terén — c gye gy több, mint lelkes ember: Szeghalmi Gyula 79 és Krecsmárik Endre 80 személyében, de ezek már nem a gyulai ^központnak dolgoztak; és ha a legeredményesebben kutattak, sőt közöltek is, '^sokszor érte őket a dilettantizmus alaptalan vádja, nem éppen arra illetékes ember részéről. 1903-ban Domonkos János került a múzeum élére 81 akinek a |nevével — mint a (megyei múzeummal szemben ellenzéket képviselőével — már találkoztunk. A sokoldalú ember — talán éppen ezért —, ha néha-néha nagyobb kedv vei dolgozott is, kevés maradandót alkotott. Magasabbrendűnek tartotta magát elődjénél, akiről nem beköszöntőként írta ugyan az alábbi ypár sort, de valóban kevés kímélettel. Akkor írta, amikor egy Kolozsvárt végzett tanfolyam és egy perjámosi ásatás három napi tanulmányozása után jólképzett szakemberként ostorozta a ikörülötte lévő világot, ámbár azok egy részének munkáját máig lis eredménnyel használhatja a kutatás. »A Békésmegyei Múzeum — írja — kezdetben csak egy dilettáns, minden szépért és jóért élő-haló embernek — saját gyönyörűségére — gyűjtött tárgyakból állott. Rosszul mondom. Id. Mogyoróssy János először könyvtá77 . Uo. 13-15 és 28. 78 . Uo. 29,-30 és 32—33. 7y . Banner János, Régészeti kutatások Békés megyében. GyD 2 (1940) 18—19, 80. Uo. 17-18. 81 . Implom, im. 30.
