Banner János: Régi kutatók – új feladatok. A gyulai múzeum kilencven éve (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 1. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)
hígítanak be az alig százesztendővel ezelőtti viszonyokba. (Ne hogy valaki szavamon fogjon, meg kell mondanom, hogy az itt említett 20 forint értéke nem volt azonos a Mogyoróssy kutatásokra kapott 20 forintjával. És ennek az ásatag, véletlenül feljegyzett művelődés- és társadalomtörténeti anyagnak van annyi értéke, - — akarva, nem akarva —, mint néhány előkerült üvegkalárisnak, vagy »celta« kori bögrének, amelyik soha sem volt kelta-kori. De korkép a mezőberényi ásatás is. Ennek a megörökítése Zsilinszky Mihály fürgébbjárású tollára volt bízva: »Mezobcreny elöljárói — írja —- nem késtek a véletlenül felfedezett leletről jelentést tenni s egyesületünket július 20-ra' meghívni szakszerű ásatás végett. Az egylet tisztviselői a herényi tagtársakkal és az éppen akkor ott gyűlésező megyei tanítógyűlés lelkes tagjaival .együtt megjelentek a helyszínen és nem csak a halmon, hanemj a szélmalom melletti vályogvető gödröknél és az úgynevezett Rókáshalomnál is próbaásást tettek. Az ásatás teljesen kielégítő volt. Több Jtő és bronztárgy, valamint régi bögrék is kerültek napfényre. Melyekről múzeumunk őre bizonyára jelentést fog tenni. Jelentékeny és c helyen is elismerésre méltó érdemeket szerzett magának az ásatás körül Pilz Ádám fiatal kereskedő, ki a legnagyobb készséggel vezérelte az ásató társulatot a legérdekesebb leletek nyomára, melyeknek megvizsgálása még a jövőnek maradta. . . Nem kétséges, hogy ez volt az első ásató munkaközösség a megyében s ,mi sem természetesebb, hogy a múzeumőri jelentésben 67 agyagtárgyakban, kőtárgyakbau és bronztárgyakban szép — egy része valóban azóta világhírű — volt az eredmény, de, hogy a leletek milyen összefüggésben állanak egymással, és melyik a három lelőhely közül melyiken került elő, azt sehol se jegyezte fel senki. Hogy ezek az egyébként beszélni tudó leletek a múltról alig szólhatnak valamit, az természetes egy olyan ásatáson, amelyre az érdeklődőket még a Békésmegyei lliradó 68 is hívogatta az avarkori tárgyak lelőhelyérc. Oda, ahol egyetlen avarkori tárgy sem került elő, s ahol, és ez is jellemző, a gyűlés részvevői közül csak néhányan jelentek meg. Ez volt abban az időben a propaganda. Nagyon .hasonlít ahhoz, mintha a gyulai kórház sebésze, érdeklődők szemeláttára, újságban történt meghívás után végezte volna a műtétet. Legfeljebb csak a beteg 'pusztult volna bele a nagy érdeklődésbe. Igaz, hogy itt is olvasatlanul maradt a megye történetének néhány íratlan lapja. Ezek után nem csodálható, hogy ezídőtájt és jóval később is, nagy termés volt megye-, sőt országszerte a dilettáns ásatókban. A jó szándékot és a lelkesedést azonban nem lehet eltagadni. Az érdeklődés pedig már nem volt egészen új keletű- A múzeumi gondolat már csaknem egy évtizede harcolt önmagával és önmagáért. A harc hamar elkezdődött. 66 AÉ. (1885) 223—225. Évk. 7. (1877) 185, 191. 67 . Uo. 198—199. 68. 1881. 56. sz. »A megyei régészegylet által folyó hó 20-áu Mezőberényben — a nnegyei tanító egyesület közgyűlésével együttesen — rendezendő régészeti ásatásra az érdeklődő közönséget tisztelettel meghívja az egyleti elnökseg«.
