Németh Csaba: A gyulai Erkel Ferenc Múzeum Erkel-gyűjteménye (Gyulai katalógusok 12. Gyula, 2007)
kéziratban fennmaradt verzió megelőzte az E. 91.23.1.-es töredék keletkezését megerősítheti az a tény, hogy előbbi ritmusképleteit valamennyi további kéziratos forrásban fele hosszúságú értékekben találhatjuk meg. Annak két ütemnyi anyaga pontosan megfelel az utóbbi négy taktusának. (A kéziratok papírja egyébiránt megegyezik az Erzsébet-орегг vázlataiéval; azaz Erkel évekig használta ezt a papírfajtát az 1850-es évtizedben.) Az is egyértelmű, hogy az 1852. évi kompozíció ismétlések nélkül 10 ütemnyi, befejező szakasza megegyezett a később [I. Király-] Hymnus-ként nyilvántartott, 1873ban előadott kompozíció (ott Desz-dúrba transzponált) azonos részével. Er utóbbi Erkel Sándor írásában maradt ránk. Az ehhez tartozó tenorszólam másolatát őrzi múzeumunk az E. 91.23.3-as leltári számon. Terjedelmileg bővebb alakban az [I. Király-] Hymnus helyet kapott a Dózsa György-ben az I. felvonás fináléja Himnuszaként Zenetudósaink eddig úgy vélték, hogy az [I. Király-] Hymnus nem más, mint a Dózsa György-Himnusz rövid, tömör, ünnepélyes hangú parafrázisa. Kézirataink alapján viszont kiderült, hogy ennek épp az ellenkezőjéről van szó! Az 1865. augusztus 15-i hangversenyen bemutatott Dózsa-Himnusz és az [I. Király-] Hymnus közös ősének tekinthetjük a töredékes múzeumi kéziratokban, csonkán ránk maradt, Ferenc József 1852. évi látogatására írt kompozíciót, melynek anyagát az előbbi műnél szabadabban, míg utóbbinál lényegi változtatások nélkül használta fel újból Erkel. Alapanyagában a Ferenc József császárt üdvözlő ének 1852. évi zenéje megegyezett az 1873-ban előadott [I. Király-] Hymnus-évâl; ám a kivitelezés módja: az előadói apparátus összetétele és nagysága, továbbá a hangszerelés esetenként lényeges módon eltért tőle. 219 A Petőfi Sándor versére (A magyarok istene) komponált hangszerkíséretes Erkel Ferenc-dal több változatban ismert. Hárfakísérettel helyet kapott Erkel Gyulának a Szécsi Mária című Szigeti József-színműhöz írott kísérőzenéjében. Ennek kétfajta szólama - egy egyszerűbb és egy teltebb változat - maradt fenn. 220 A teltebb verzió, mint Somfai László kimutatta, Erkel Gyula kézírása. Az Anonym 2-ként jelölt kopista írásával ránk maradt E. 92.2.1-2. jelzetű hárfaszólamban az eddig ismert két hárfaszólam közös ősét láthatjuk: első fele a teltebb, második fele az egyszerűbb verzió megfelelője. Néhány eltérés azonban előfordul, mindkét későbbi változathoz képest. Az utólagos, ceruzás átjavítások egy része átkerült a teltebb változatba is. A különféle kéziratos verziók feltételezett keletkezési időrendjében tehát Erkel Ferenc ismeretlen vázlatait Anonym-2 tisztázat jellegű kézirata követhette, utólagos 56
