Németh Csaba: A gyulai Erkel Ferenc Múzeum Erkel-gyűjteménye (Gyulai katalógusok 12. Gyula, 2007)
szerzői javításokkal. Ezt követően a zenei anyag „kettévágásával" készült el a korábban ismert két verzió. Az Erkel Gyula írásában ránk maradt teltebb szólam, Erkel Ferenc utólagos módosításait követően, végleges változatnak tekinthető. 221 Az Erkel utolsó alkotásai közé tartozó Petőfi-versre írt férfikart (Elvennélek én csak adnának...) 1892. augusztus 19-én, az Országos Magyar Daláregylet 25 éves jubileumán a Budai Dalárda szólaltatta meg a Vigadóban Erkel Sándor vezényletével, 8 cimbalom kíséretében. Kézirata cimbalomra történt átiratban az E. 83.343.1. számon található meg a gyűjteményünkben, mely a bemutatón játszott 2. cimbalomszólamnak felelt meg. A nyomtatott kottával történő összevetéséből kiderül, hogy a mű 3 ütemnyi cimbalom-bevezetővel indult; továbbá a partitúra 3. oldalának tetején kezdődő, „Mérsékeltgyorsasággal" feliratú szakaszt 2 ütemes hangszeres átvezetés előzte meg. A cimbalomszólamok viszonylag kevés tisztán hangszeres effektust rejtettek magukban. Nemigen tartalmaztak az énekszólamoktól független, önálló anyagot. 222 Ugyancsak ekkor, a díszhangverseny záró számaként mutatták be a Jókai versére („Isten tartsd meg országunk királyát!") férfikarra és zenekarra írt Magyar király-himnusz-t, amit II. Király-himnuszként is emlegetnek. Az idős mester ekkor vezényelt utoljára. 223 A mű autográf, kétoldalas vázlatát az E. 91.23.4. leltári számú kotta őrzi. Ez Erkel utolsó ismert kottás kézirata! A halála után kétszer is kiadták: 1895-ben kétszólamú női karra zongora kísérettel, 1896-ban pedig vegyeskarra zongora kísérettel. A női kari átirat szerzőjeként Erkel Gyulát tüntették fel, a következő évben, az István király betétdalaként elhangzó változatát viszont Erkel Sándor hangszerelhette. Eddig csak ezekből következtethettünk az eredeti alkotásra, mely azonban lényegileg eltér ezektől az átiratoktól. Ez alapján kizárható annak feltételezése, hogy e nyomtatásban megjelent művek szerzője Erkel Ferenc lett volna. A darabot átírója a felismerhetetlenségig megváltoztatta, valószínűleg ezért is fogadta csak mérsékelt siker. Az eredeti dallamok mellőzésével, azoknál jóval erőtlenebbeket írt. Erkel Ferenc eredeti, frappáns, tömör fogalmazásmódjával ellentétben úgy nyúlnak, mint a rétestészta; az újszerű megoldások sem formai, sem prozódiai, sem melodikai szempontból nem ötletgazdagok. Most viszont az előkerült vázlatból rekonstruálni lehet az idős mester eredeti elképzeléseit. Ez tehát dupla szenzáció! 224 Végezetül meg kell emlékezzünk a mester gyulai vonatkozású kórusműveiről. 57
