Németh Csaba: A gyulai Erkel Ferenc Múzeum Erkel-gyűjteménye (Gyulai katalógusok 12. Gyula, 2007)

7., OSzK Zeneműtár, Ms. mus 272/3.: ének-zongora letét; magyar nyelvű, kétrészes dal Friss-e\ bővítve. Ismeretlen másolótól, Stéger Ferenc hagyatékában maradt fenn. A hétféle forrás időbeli összefüggése még pontosan nem tisztázott, de nem lehetetlen, hogy épp a fenti sorrendben követték egymást.

286 E. 91.36.1. jelzeten találunk egy, a fiatal Erkel Gyula lejegyzésében fennmaradt partitúra részletet, melyen a Kantor feliratú énekszólam arra utal, hogy ez is a Sarolta része lett volna, de nem sikerült azonosítani az opera egyik jelenetével sem.

287 E. 91.43.1. leltári számon megtalálható a III. felvonás csatajelenetének partitúrája. Ez egy javításokat is tartalmazó 19 oldalnyi tisztázat Erkel Gyula írásában. Erről további másolatot készített a végleges partitúra számára az ismeretlen, Anonym-2 megjelölésű kopista.

288 A két verzió között csak néhány instrumentációs és jelentéktelen hangmagasságbeli eltérés akad. Tehát Anonym-2 szerepe itt csak a másolásra szorítkozott. A csatajelenet nem tartozik az opera jelentős részei közé. Az utólagos korrekciók arra utalnak, hogy nem is Erkel Ferenc, hanem a fia munkája lehetett.

289 Dózsa György Erkel 1862 táján kapta meg a librettót Szigligetitől. Az újságok 1864 januárjában kezdték híresztelni, hogy készülőben van a mű, de csak 1867 áprilisában mutatták be.

290 Az első felvonást állítólag Gyulán írta meg.

291 Az opera azonos részéhez készült kétfajta múzeumi kézirat, az E. 91.52.1. számon tanulmányozható önálló lap és egy dupla fólió vizsgálata, jóllehet csupán egyetlen jelenetszakasz: Rózsa - Dózsa - Barna I. felvonásbeli tercettjének genezisébe ad betekintést, mégsem jár haszon nélkül. A különálló lapon autográf vázlat található, amelyen szöveg nélküli énekszólamok kaptak helyet. (13. fotó) Ez a tercett pár ütemnyi lezárásának jelenleg ismert legkorábbi megfogalmazása.

292 Ennek átdolgozott anyagát is tartalmazza a részben autográf bifólió. Az énekszólamok megegyező részei itt Erkel Ferenc, valamivel korábban, a fol. 1. ab.-n pedig Erkel Gyula írásában maradtak fenn. A két záró ütem kivételével ő kottázta le a hangszerelést is.

293 Az eltérő verziókat őrző, kétféle kézirat problematikáját tovább növeli, hogy a végleges partitúrában is 75