Németh Csaba: A gyulai Erkel Ferenc Múzeum Erkel-gyűjteménye (Gyulai katalógusok 12. Gyula, 2007)

két különböző alakban maradt fenn a jelenet nagy része. Ezek a múzeumi fogalmazványok után keletkeztek. A partitúrába került első verzió nagyobbrészt, a második pedig teljesen Erkel Gyula írása. Látható, hogy léteztek a tercetthez autográf változatok, sőt a teljes anyag magvát jelentő énekszólamok is Erkel Ferenctől származhattak, ám a hangszerelés nagyrészt a fia munkája lehet.

294 A négyféle anyag összefüggése: az egyoldalnyi, szövegtelén énekszólamokat magába foglaló autográf vázlat után következett a részben autográf bifólió, feltehetőleg Erkel Gyula hangszerelésével és a mester által átírt befejező ütemekkel. Ezt követhette a partitúra fol. 113. a. - 122. b. részén a tercett, nagyobbrészt Erkel Gyula írásával. A hangszerelés közben finomításokon ment át. Néhány hangmagasságbeli különbség is megfigyelhető. Végül a fol. 133. b - 139. a., mely egészben Erkel Gyula írása, a hangszerelés helyenkénti tovább csiszolásával. Ebben az esetben Erkel Ferenc utasításai lehettek az irányadók. Valószínű, hogy a kérdéses szakasz, az opera egészét tekintve is bonyolult munkafolyamat eredményként született meg.

295 13. Autográf vázlat a Dózsa Györgyből Brankovics György A sajtó már 1868 májusában jelezte az új művet. Erkel Ferenc 1871 júniusában utazott Gyulára, hogy befejezze azt, de csak 1872 októberére készült el vele. A bemutató mégis egyre tolódott, talán a Richter János karmesterrel való ellentéte miatt. Végül csak 1874 májusában mutatták be.

296 76