Németh Csaba: A gyulai Erkel Ferenc Múzeum Erkel-gyűjteménye (Gyulai katalógusok 12. Gyula, 2007)
Erzsébet Erzsébet királyné első magyarországi látogatása alkalmára készült mű. 241 Az opera ötletét Bécsből sugalmazták, s az igényt Ráday Gedeon intendáns közölte a Nemzeti Színház vezetőivel. A sajtó 1857 februárjában adott hírt először a készülő alkotásról. Az idő rövidsége miatt Erkel nem vállalta a teljes opera megírását, hanem a Doppler-fivérekkel közösen látott munkához. Doppler Ferenc március 22-re befejezte az I. felvonást, Károly pedig április 28-án a harmadikat. Erkel írta a középső részt. Még így is igénybe kellett vennie Doppler Ferenc segítségét, hogy a május 2-i főpróbára elkészüljön. 242 A múzeumban 14 oldalnyi autográf vázlatanyag maradt fenn a II. felvonás, főként középső jeleneteihez. Ezek között találunk egyszólamúakat, melyek az adott rész születésének legelső fázisát rögzítik, valamint zongorára, zongorára és énekhangra írt vázlatokat, particella-szerű anyagokat, végül kezdetleges partitúra-fogalmazványokat. Különleges, ritka pillanatnak lehetünk tanúi, amikor rögtönözve vetett papírra egy zeneszerzői ötletet a művész. Gyakori, hogy egy-egy operarészlet zongoradarabként nyert megfogalmazást, s láthatóan valóban zongoránál született, mint az E. 91.32.1. számot viselő szakasz. Az ilyen vázlatoknál nem ritka, hogy a kíséret elvékonyodik, s egy idő után el is marad; a dallam viszont, még egyszólamúvá válva is, ütemeken át halad tovább. A rögtönzésszerű állapotot a végleges partitúrával összehasonlítva sokszor meglepő a nagyfokú egyezés. A felvázolt anyag döntő része helyet kapott az operában, így rendkívül gazdaságos zeneszerzői munkamódszernek lehetünk a tanúi. A mű megszületése gördülékenyen, az anyag hosszabb érlelése nélkül ment végbe, a vázlatok időben közel állnak egymáshoz, s viszonylag egységes képet mutatnak. 243 1. jelenet: Koldusok kara. Néhány ütemnyi vázlat az E. 91.32.1. számú bifolio 2. b. oldalán. Erkel lejegyezte a felvonást megnyitó Koldusok kara vokális kezdőmotívumának két taktusát, ezek fölött viszont Doppler Ferenc autográf vázlatütemei kaptak helyet a vonóskísérethez. Az egyazon oldalon szereplő (minden bizonnyal azonos időben odakerült) kétfajta írás a két komponista megbeszélésének, egyeztető munkájának pillanatait rögzíthette. Az Erkel Múzeum anyagaként fennmaradt Erzsébet -kéziratok vizsgálata megerősíti Somfai László korábbi megállapításait, miszerint Doppler Ferenc csupán hangszerelőként vett részt alkalmanként az operafelvonás elkészítésében. 244 63
