Németh Csaba: A gyulai Erkel Ferenc Múzeum Erkel-gyűjteménye (Gyulai katalógusok 12. Gyula, 2007)
szerint Czingulszky Simon vetette papírra az 1800-as évek elején. Annak papírja azonban nem lehet régebbi 1880-nál, tehát kizárt, hogy az ő kézirata lenne. 206 Az írás Erkel Ferenc barátjától, Brassai Sámueltől származik, aki autodidakta zenész volt. A kézirat többek között a Rákóczi-nótát őrzi, Brassai öregkori lejegyzésében. Valószínűleg Káldy Gyula Kurucz dalok című, elsőként 1892 végén megjelent gyűjteményébe szánta, vagy onnan másolta ki magának. A lényeg az, hogy Brassai olyan fontosnak tartotta a Rákóczi-nótát, hogy azt még jóval nyolcvanon túl is terjesztette. Akkor miért ne tehette volna meg ezt fiatalabb korában? Figyeljük meg, hogy mennyi a hasonlóság e között és a Paget-féle lejegyzés között! Ha ezt összehasonlítjuk Erkel Duo brillant-)áva\, az is szembetűnik, hogy a kettőnek közös a gyökere. Mindkettő az erdélyi Rákóczi nóta változata. 207 Ami a toborzó-tematikát illeti, Erkel egyik legelső fennmaradt kottás kézirata a Változatok Bartay Endre Csel czímü eredeti operájából a magyar toborzó themajára. Ez az ifjú művész egyik legjelentősebb ismert darabja. Zsenije már ekkor megnyilvánult. Az akkori magyar zongorairodalom kimagasló műve, mely bemutatta szerzője Liszthez mérhető zongoraművészi képességét. Még Chopin és Liszt korabeli műveivel összehasonlítva is igen nehezen játszható darab - főleg ismétlőmechanika nélküli zongorán. Aki ismeri a magyar zeneirodalmat, beláthatja úttörő jelentőségét, eredetiségét és kimagasló minőségét. Az ismert változatok nagy száma (kürt-zongora, cselló-zongora, zongoraszóló) azt bizonyítja, hogy Erkel számára is fontos volt. Nyilván a magyaros tematika vonzotta, a verbunkos téma foglalkoztatta. Csak a Rákóczi dallamokra ismerünk tőle ilyen sokféle feldolgozást. A mű részét képező Adagio még 1838-ból származik. A zongoraötös kísérőszólamokat Erkel nem komponálta meg. A bevezető 45 ütem ceruzás harmonizálása a még igen fiatal Sándor fiától ered. Ő kezdte el a Finale hangszerelését is, de nem jutott vele messzire, mint azt a múzeum birtokában lévő, E. 91.26.1. leltári számot viselő kottalap tanúsítja. Erkel is tervezte e rész hangszerelését. Ezt bizonyítja a két „Tutti" felirat a „Presto"-ban. Valószínűleg ezt a művét játszhatta el a létesítendő kórház javára adott, 1839. szeptember 17-i, gyulai hangversenye záró számaként. 208 Még egy érdekes, ifjúkori művére hívjuk fel a figyelmet. A Velencei karnevál témájára Heinrich Wilhelm Ernst (1814-1865) hegedűvirtuóz nyomán szerzett Elégia és capriccio megjelenéséről a Der Spiegel 1840. augusztus 15-i száma tudósított. Az E. 83.193.1. jelzetű kéziraton a Capriccio elejéről 13 ütemnyi autográfot őrzünk. A komponálást Ernst 1840. 51
