Németh Csaba: A gyulai Erkel Ferenc Múzeum Erkel-gyűjteménye (Gyulai katalógusok 12. Gyula, 2007)

májusi pesti koncertjei ihlették.

209 A hegedűs Elégie című, hallatlanul népszerű, már megjelent művét Erkel áttette zongorára, s a Capriccio bevezetőjének szánta. Ernst a Capriccio-t csak 1844-ben jelentette meg. Erkel 1840-es átirata különbözik is attól: rövidebb volt, s C-dúrban íródott. Ám csak alig egy variációnyi többletet tartalmaz Ernstéhez képest, a művet így átiratnak kell tekintenünk.

210 Az Erkel-féle Capriccio tehát a hegedűművész pesti koncertjén hallottaknak - amit esetleg maga a szerző kísért -, a zongoraátirata, az Elégiával kiegészítve, (l.fotó) A darab jelentősége túlmutat egy átiratén.

211 A Carneval vázlata alatt nagyméretű betűkkel a következő felirat áll: „Begleitungs Stimmen I zu Fields Concert I in С dur. I Franz Erkel" Tehát az erős partitúralapokat a szerző védőborítónak használta. Vajon mikor? Field említett művét 1839. március 24-én, de lehet, hogy már 1836. november 2-án is játszotta. Talán a feleslegessé vált borítót használta fel új vázlata rögzítésére, de az is megeshet, hogy az elrontott vázlatot tartalmazó erős lapot használta a zongoraverseny elfekvő lapjainak a becsomagolására. Ami biztos, hogy a Capriccio vázlata közvetlenül Ernst előadása után, annak hatása alatt keletkezett. Ezen a vázlaton túl nincs más autográf a közgyűjteményeinkben! Németh Amadé is úgy tudta, hogy a Capriccio kézirata, amely Erkelnek az Ernst és Paganini által közismertté tett nápolyi dalra („Cara mamma mia) írt változata, még nem került elő.

212 A Mozart d-moll zongoraversenyéhez szerzett kadencia egy lapnyi kéziratát az E. 91.29.1. jelzetű kotta tartalmazza. (2. fotó) Erkel Gyula fiatalkori írásában maradt ránk. Valószínűleg édesapja 1856. január 27-i koncertje 1. A Capriccio vázlata 52