Németh Csaba: A gyulai Erkel Ferenc Múzeum Erkel-gyűjteménye (Gyulai katalógusok 12. Gyula, 2007)

Az 1960-as Erkel-kiállítás előbb volt látható Sopronban, mint Gyulán. Hálából a városunkba visszaérkezett anyagot dr. Csatkai Endre, a Liszt Ferenc Múzeum igazgatója megtoldotta a Hunyadi László és a Bánk bán zongorakivonatával, s pár fényképpel, melyek a Vasárnapi Újság 1910-es évfolyamából származtak.

20 Az 1960-as kiállítás idejére, szeptember 12-én Kémeri Matild budapesti tanárnő kölcsönadott egy Erkel Ilonától kapott, de eredetileg Erkel Ferenc tulajdonát képező virágtartót. A kiállítás november 15-i bezárása után Dankó Imre ezt vissza is küldte neki.

21 Úgy látszik, hogy a kiállítás megmozgatta a helybelieket. Még zárása után is érkezett néhány ajándéktárgy a múzeumba. 1960. november 5-én például Ludvigh József hozott be egy XIX. századi tintatartót. Sajnos nem ismerjük Erkelhez való kötődését, de már 1975-ben átleltározásra került az Erkel-hagyatékba.

22 December 8-án Szilágyi Ferenctől került be a múzeumba az Erkel Dalkör jelvénye az 1920-as évekből. Ugyanilyen jelvényt 1962-ben Angyal Lajos kocsigyártó is ajándékozott az intézménynek. Tőle származik a dalkör által elnyert három, 1933-ból származó kitüntetés is.

23 1961. október 21-én Gábry György, a Nemzeti Múzeum munkatársa tájékoztatta Dankót, hogy két hölgy felhívta a figyelmét arra, hogy özv. Markovits Mihályné (Erkel János lányának, Ágnesnek a lánya) tulajdonában van egy zongora, melyet még Brassai Sámuel ajándékozott neki. Ő a testvérével a Kossuth u. 30. alatt lakik. Gábry azt kérte, hogy szálljon ki hozzájuk az igazgató. Dankó a válaszában közölte, hogy sem a család, sem a zongora nem ismeretlen előtte. A család emlékezéseit Implom József összegyűjtötte. A zongora eredete azonban kétséges a számára. Ráadásul hol eladó, hol nem, de egyébként sem lenne rá pénze.

24 Az özvegy és testvére, Hajóssy Erzsébet 1962 májusában mégis felajánlotta megvételre ezt a zongorát, melyet a Hölling und Szpángenberg nevű cég gyártott. Brassai Sámuelé volt, de a családi hagyomány szerint Erkel Ferenc is többször játszott rajta. Brassai 1895-ben a testvérpár édesanyjának, Erkel Ágnesnek ajándékozta, s az azóta a Kossuth utca 30. alatti, Erkel Rezsőféle házban volt elhelyezve. Ágnest ugyanis az édesanyja korai halála után Rezsőék vették magukhoz. Az ügy folytatását nem ismerjük, de Dankó előző évi válaszából sejthető. Annál is inkább, mert a zongora nem szerepelt az 1968-as kiállításon sem. Szerdahelyi később mégis ezt vette volna meg? Tény, hogy az 1970-es kiállításban találunk egy hangszert, amit „régi zongora" 14