Gerencsérek, kályhások, tűzvigyázók. Feudáliskori kályhacsempék az Alföldről és peremvidékéről (Gyulai katalógusok 11. Gyula, 2002)

Sabján Tibor: Bögrés szemeskályhák az Alföldön

A török hódoltság területén elpusztult középkori falvak ásatási anyagában nagy számmal szerepelnek a bögre alakú kályhaszemek, melyek egykoron egy kívülfűtős, vastag sárfalakkal épült kályhafélének a falát lyuggatták tele. Ezekből a kályhákból eddig még nem került elő olyan szerencsés és teljes lelet, amely eredeti sárdarabokkal bizonyítottan tanúskodik a kályhák külalakjáról és csempéik elrendezéséről. Másrészről viszont ennek a kályhának az elterjedési területén volt a legtöbb faluásatás, kisebb-nagyobb leletmentés, amelyek révén rengeteg részadattal rendelkezünk (1. kép). Ezekből szépen kirajzolódik a kályhák alaprajza, lakóházon belüli helyzete, csempéinek fajtája és nem utolsósorban elterjedési területe. Eszerint a bögrés kályhák a Nagyalföld egészén (beleértve a Duna-Tisza közét, a Tiszántúlt, a Délvidéket is), valamint a Dunántúl keleti szegélyén terjedtek el. Északon az Északi-középhegység vonulata a határa, keleten pedig egészen Kolozsvár térségéig fellelhetők példányaik. A bögrés szemek nyugati irányú elterjedése magyarázatra szorul, hiszen itt a szemek egészen a Dunántúl középső részéig megtalálhatók, de már más összetételben szerepelnek a kályhák felületein, mint a Nagyalföldön. Szakmai megfontolásokból a kelet-dunántúli kályhákat a sok hasonlóság ellenére egy önálló nagytáji területként értékeljük. 1. kép. A szentkirályi 41a. számú ház kályhájának rekonstrukciója (SABJÀN2000. 182. 11. kép) 59