Hatalmasok viadala. Az Alföld szkíta kora (Gyulai katalógusok 10. Gyula, 2001)

Scholtz Róbert: Fejezetek Csongrád megye szkíta kori lelőhelyeinek kutatástörténetéből

kötetben Kemenczei Tibor dolgozatának 8. képét).

22 A Magyarország legrégebbi kocsileletét tartalmazó vekerzugi sírt Budapestre, a Magyar Nemzeti Múzeumba szállították. Az eredeti helyzetben kiemelt - kb. öt tonna súlyú - síregyüttes vizsgálata lehetővé tette a kutatók számára, hogy belőle a két és félezer évvel ezelőtt a Kárpátmedence területén élt nép kocsijára és lovaira vonatkozóan értékes adatokat nyerjenek. A sírban talált alkatrészek alapján Bökönyi Sándor egy egyszerű, tömör falú kocsit képzelt el, 73 cm átmérőjű, küllős kerekekkel. Állítása szerint ez utóbbiak Párducz véleményével ellentétben - nem a tengelyen, hanem a tengellyel együtt forogtak (2. kép)?^ A lovak csontjait borító nagy mennyiségű faszén, illetve a kettesével egymás felett fekvő abroncsok alapján feltételezte, hogy a kocsit a sír szélén meggyújtották, és mikor már jól égett, bedöntötték a sírgödörben fekvő állatokra.

24 Hérodotosz feljegyzéseiből tudjuk, hogy a szkíták halott királyuk bebalzsamozott testét szekérre rakva hordozták körbe birodalmukban, míg a gerrhoszok földjére nem értek, ahol nagy pompával temették el. E szokás (természetesen királyi pompa nélkül) a közembereknél is megvolt. Erről így ír: „A halottat a legközelebbi rokonai szekérre fektetik, és körbe-sorba elviszik minden barátjához. A barátok vendégül látják a kíséretet, és a halott elé is ugyanannyi ételt tesznek, mint a többiek elé. A közember testét negyven napon át így hordozzák, s csak aztán temetik el." (Hérodotosz IV 71-73.) A temető területén feltárt 151 sírból összesen 17 ló csontváza került elő.

25 A csontjaikon végzett vizsgálatok arra utaltak, hogy a XIX. században kihalt délorosz vádló, a tarpán vaskori ősétől származtak.

26 E zömök testű, 120-130 cm marmagasságú lovak feltehetőleg a szkíták csoportjaival kerültek a Kárpát-medencébe, ahol úgyszólván a népvándorlás korig egyeduralkodók maradtak.

27 Az Alföld-csoport népe lovait felszerszámozva hantolta el.

28 A sír földjében talált zabiákon lévő lyukak elhelyezkedése és mérete, illetve a lovak koponyáin talált korong alakú szíjelosztók, ún. phalerák helyzete jó támpontot biztosított a 2. kép. Szkíta kocsi, Bökönyi Sándor rekonstrukciós lószerszámzat rekonstruálásához. rajza a Szentes-vekerzugi 13. sír leletei alapján Párducz Mihály szerint a kantárok (BÖKÖNYI 1956. 1. kép) igen vékony (kb. 7 mm szélességű), esetenként díszített szíját, a zabla oldaltagokon lévő két szélső lyukba, fordított Y vagy V alakban kapcsolták. A valószínűleg szélesebb kantárszárat pedig a zabla két végén lévő karikába fűzték (3. kép).

29 E kantárzat-rekonstrukció különösen fontos, mivel mind a szkíta kori, mind a szkítákat megelőző, s velük (vélhetően) rokon iráni kimmerek kutatói nagy súlyt helyeztek épp a lószerszámok tipológiájának és kronológiájának kidolgozására. A lelőhely további érdekessége, hogy itt sikerült először szkíta kori temetőben 106