Hatalmasok viadala. Az Alföld szkíta kora (Gyulai katalógusok 10. Gyula, 2001)

Horváth Attila: Szabadszállás–Józan szkítakori temető

2. kép. Szabadszállás-]ózan, 144. sír mellett Szabadszálláson nem sikerült megfigyelni. A 64 szórthamvas temetkezés közül kevésbé gondosak is akadnak, így edénymellékletek csupán kevesebb emberi csontmaradvánnyal, vagy anélkül kerülnek elő. Máskor viszont egy körülhatárolható szűk körön belül csak szerény csontszilánkok jelzik az egykori temetkezést. A 16 urnásnak tekinthető temetkezésből ezeknek alig felében fordul csupán elő a klasszikusnak tekinthető egy-két tállal lefedett halotti urna, kis ivóedény és esetleges egyéb leletek. (2. kép 1-2.) Az esetek többségében vegyes edénytívagy föl sem lelhető emberi maradványokat pusok tartalmaztak több-kevesebb szűk urnafészekbe temetve. A fennmaradó 119 temetkezésből több-kevesebb meghatározható emberi csontmaradvány került elő. A jól megőrzött csontvázak mellett jó néhány rossz megtartású felnőtt, vagy alig észlelhető gyermek, illetve csecsemő sírja is volt. Mindent egybevetve, s a kettős sírokat is számba véve a temetőben 122 egyént temettek el korhasztásos rítusban. Ehhez járul még a 84. sírból vázrészek nélkül előkerült férfi és női koponya. Az elhantoltak túlnyomó többségét többé kevésbé felhúzott karokkal és lábakkal, olykor a legszorosabb összekötözést feltételező, máskori lazább ún. „zsugorított" helyzetben temették el. Rendszerint jobboldalukra fektetve kerültek sírba, fejjel a napnyugta évszakonként változó irányába. Az ÉÉNy-i-tól a D-DNy-i tájolásig 100 foknyi az ingadozás (3. kép). Az eltérés ennél csak ritka esetekben nagyobb, amikor ez más rítusbeli eltéréssel is párosul. Ilyen például a bal oldali fektetés, vagy a nyújtott háton fekvő testhelyzet, mely kifejezetten szegényes, vagy kivételesen éppen különleges temetkezést jelezhet. Ilyen lehetett a temető nyújtott 3. kép. Szabadszállás-Józan, 124. sír háton fekvő helyzetben É-D-i 98