Hatalmasok viadala. Az Alföld szkíta kora (Gyulai katalógusok 10. Gyula, 2001)

Horváth Attila: Szabadszállás–Józan szkítakori temető

irányításban eltemetett 166. sz. női sírja. Távoli eredetű (balkáni?) bronz ruhakapcsoló tűje, borostyángyöngye (4. kép 2., S.) is jelzi különleges hely­zetét, csakúgy, mint a fej és a lábak táján korhadó mellék­letek számára a sír aljába mé­lyített 40 cm széles és 30 cm mélységű árkok. Ezekben ta­láltuk a melléadott agyag­edények töredékeit is (4. kép 7.). Ezen túl azonban ez volt a temető egyetlen sírja, amelynél szándékos bolygatást tételez­hettünk fel a nyakon és a fejen viselt ékszerek megszerzése céljából. Különállását az is alá­támasztja, hogy nem kerültek a sírjába a temető „rangosabb" női sírjaiban szokásos barbár pipere eszközök, a test festését - amely a kortárs Hérodotosz szerint az agathyrsök sajátos szokása - szolgáló, vörös, bar­na, fekete és fehér festékrögök, változatos mintázatú agyag­pecsétlők és a hozzájuk tartozó festékdörzsölő kőlap. Talán ezek körébe sorolhatók a mini­atűr edénykék vagy a bronz pi­pere tégely, melyek éppúgy hiányoztak e sírból, mint a megszokott tömegcikkek: a vaskos elektron bevonatú bronz fülbevalók, a vásári „szemes" üvegpaszta gyön­gyök és tengeri csiga stb. gyöngysorok. A temető férfisírjai talán még szegényebbek, vagy legalábbis nem múlják felül a női sírokat. Az először megjelenő vaskések, fenőkövek mindkét nem által használt munkaeszközök lehettek, s az alig fél tucatnyi - a korszakra oly jellemző - három élű bronznyílhegyből is jutott még női sírba is. Az egyetlen félelmetesebb eszköz egy ritkább típusú fokos balta, emellett késszerű, sajnos nem rekonstruálható hosszabb vastárgy maradt ránk, töredékekben. így nem mernénk sem szkíta rövid­kardként (akinakes), sem belső ívén élezett fegyverként meghatározni. Teljességgel hiányoznak továbbá a temetőből a lovas nomád fegyverzet és lószerszám ismert tartozékai, továbbmenve ritkaság számba megy az állatcsont melléklet, s mind­össze egyetlen ló állkapocs utal a lótartásra. Temetőnk esetében tehát fel sem vetődhet a szkítakor kutatásának alapvető klasszikus kérdése: vajon részt vett-e, s ha igen, akkor milyen mértékben a valódi szkíta etnikum a Kárpát-medence szkí­4. kép. Szabadszállás-józan, 166. sír 99

Next

/
Thumbnails
Contents