Hatalmasok viadala. Az Alföld szkíta kora (Gyulai katalógusok 10. Gyula, 2001)

Kemenczei Tibor: Az Alföld szkíta kora

típusú lószerszámzat, fegyverzet a sztyeppéi térségből a kereskedelem, az elitek közötti kapcsolatok útján jutott el a Kárpát-medencébe. Az a tény azonban, hogy az alföldi mezőcsáti kultúra népe a feltárt temetők (Ároktő, Füzesabony, Mezőcsát, Sirok, Szeged-Tápé-Lebő) tanúsága alapján az elhunytakat zsugorított vagy nyújtott helyzetben, gyakran juh vagy szarvasmarha részeivel együtt temették el (1. kép), azt mutatja, hogy ennek a népnek más hiedelemvilága volt, mint a megelőző, helyi, hamvasztásos temetkezési rítust gyakorló későbronzkori népességnek. Hasonló temetkezési szokásokat mutató sírok ebből a sztyeppe vidékről ismertek. Ugyancsak először vált szokássá lószerszámzatot a sírba helyezni. Zablák, szíjelosztók előkerültek a mezőcsáti kultúra temetkezéseiből is (Füzesabony-Öregdomb, Mezőcsát). Ezek az adatok inkább azokat a véleményeket erősítik meg, amelyek szerint keleti eredetű népcsoportok már a Kr. e. VIII. században eljuthattak a Nagy Magyar Alföldre. A Kr. e. V században élt görög történetíró, Hérodotosz műve arról tudósít, hogy a szkíták előtt a velük rokon kimmerek uralták a Fekete-tengertől északra fekvő sztyeppéi térséget. Mivel a Kárpát-medencéből ebből a korból a sztyeppe vidéki emlékanyaghoz hasonló lószerszámzat, fegyverzet ismeretes, több kutató vélte úgy, hogy ide keletről a Kr. e. IX-VIII. században kimmer népcsoportok nyomultak be, amelyek Közép-Európa területére is vezettek hadjáratokat. A kimmer vándorlás elmélete azonban nem támasztható alá minden kétséget kizáró érvekkel. Ennek oka, hogy a Fekete-tenger melléki sztyeppe vidékén a Kr. e. első évezred elejéről származó emlékek több nép (pl.: kimmerek, szkíták, szauromaták) hagyatékába is tartozhatnak, mivel ott a Kr. e. X. századtól egy olyan lovas nomád életmód, gazdálkodás alakult ki, amelynek következtében mindenütt szinte azonos típusú lószerszámzat, fegyverzet használata terjedt el. A hasonló kárpát-medencei leletek az ezekhez tartozó tárgyakkal mutatnak rokonságot, így nem állapítható meg, hogy melyik sztyeppéi népességtől származhatnak mintaképeik. Az Alföldről, s az azzal határos vidékekről előkerült koravaskori fémleletek három különböző eredetű tárgycsoportból állnak. Jelentős arányban vannak közöttük képviselve a helyi későbronzkori műhelyek formakészletébe tartozó termékek (bronz tokos balták: pl. Biharugra, Prügy, Szanda, karperecek: Prügy), de ezek mellett megtalálhatók bennük a keleti mintaképeket utánzó bronztárgyak is. Ezek között a legnagyobb számban a lószerszámzat részei fordulnak elő. A keleti jellegű zablák két oldaltagból és középütt karikákkal összefogott, csuklósan illeszkedő szájrészből állnak. A zablák három részét szíjjal fogták össze, a kantár szíjrészeinek találkozásainál szíjelosztókat 2. kép. Preszkíta bronzzabla alkalmaztak. Ilyen zablakészletek vannak Gyula-Remetepusztáról többek között a Biharugrán, Fügödön, 10