Hatalmasok viadala. Az Alföld szkíta kora (Gyulai katalógusok 10. Gyula, 2001)

Scholtz Róbert: Fejezetek Csongrád megye szkíta kori lelőhelyeinek kutatástörténetéből

bolygatott sírból származó borostyángyöngyöket és bronztárgyakat tévesen „Rákosi leletekként" ismertették.

3 A tárgyak kor és lelőhely meghatározását utóbb Fettich Nándor helyesbítette.

4 A kis számú régészeti feltárás és a gyér emlékanyag mind közrejátszott abban, hogy Csongrád megye 1896-ban megjelent monográfiájában a honfoglalás előtti korszak csupán egy ívet foglalt el. Vaskori lelőhelyet mindössze hármat említettek meg.

5 Hasonló volt az arány a századfordulón megírt „Szeged történetében" is.° Hódmezővásárhely monográfiájának elkészülte után Szentes őskori képének felvázolásával Csallány Gábor próbálkozott (1914), ám a kevés vaskori lelőhely és emlékanyag alapján „e korszak képét megrajzolni ezidőszerint fölötte bajos" volt.

7 Az 1920-as évek közepétől Fettich Nándor széles anyag- és irodalomismerettel rendelkező publikációi teremtettek jó alapot a szkíta kor kérdései iránt érdeklődő kutatók számára.

8 A kárpát-medencei szkíta leleteket elterjedésük alapján három nagyobb összefüggő csoportra osztotta: 1. a Maros, a Kis-és Nagyküküllő, valamint az Olt folyók vidéke, 2. a Dunától nyugatra eső területek, 3. a Tisza és mellékfolyóinak vidéke. A dél-alföldi megyék leleteit ez utóbbiba sorolta, korukat Paul Reinecke nyomán a Kr. e. VII-V századra határozta meg.

9 A két alföldi fejedelmi lelet - Tápiószentmárton (1923) és Zöldhalompuszta (1928) - szerencsés felfedezése után nagy erővel indult meg hazánkban a szkíta kutatás. 1931 őszétől Csanytelken és a szentesi határ Jaksornak nevezett részén lévő Kettőshalom közvetlen szomszédságában tártak fel szkíta kori temetőket. E korszakba tartozó sírokat hoztak napvilágra Szentes-Kistőkén és Hódmezővásárhely-Kishomokon is. Az első telepre utaló nyomok - méhkas, illetve szabálytalan formájú gödrök - 1943 augusztusában, a hódmezővásárhelyi Fehértó partján kerültek elő. A feltárásokat vezető Párducz Mihály a 12. lelőhelyen, egy sártapasszal és cseréppel kirakott, 270x180 cm nagyságú, négyszögletes területre lett figyelmes. Mivel cölöplyukak nem kerültek elő, ezért úgy vélte, hogy egy szkíta kori „faváznélküli, nádból készült, gúlaformájú kunyhót" sikerült találnia.

10 „Az őskor történelme felett borongó homályt" eloszlatni igyekvő magyar régészek új feladatokat jelöltek ki hazai archeológiánknak. E feladatok egyre tudatosabb meglátásának eredménye, hogy a régészeti tanulmányok a stratigráfia által hitelesített leletek tipológiai összevetésével kísérelték meg az egyes régiók kultúráinak területét, összetételét, illetve a környező kultúrkörökkel való kapcsolatát meghatározni, mindezt a földrajzi viszonyok és etnikai kérdések figyelembe vételével.

11 „E belátás világánál" szerkesztette meg Zalotay Elemér Csongrád megye őskorának történeti földrajzát, melyet az alábbi sorokkal zárt: „Az egyre szaporodó bizonyítékok útmutatása nyomán ennek a népelemnek (szkíta) sokkal nagyobb jelentőséget kell majd tulajdonítanunk az Alföld őstörténetében, mint azt eddig tettük."

12 A régészeti feltárásokkal párhuzamosan indult meg a törekvés a magyarországi, illetve a Kárpátok övezte terület szkíta anyagának összegyűjtésére és monografikus feldolgozására. Ennek a munkának volt egyik résztvevője (Fettich Nándor és Roska Márton mellett) Bottyán Árpád, aki az egész országra kiterjedő anyagfelvétel elvégzése után írta meg a „Szkíták a magyar Alföldön" című doktori disszertációját. Célja az Alföld szkíta korának történeti szemléletű összefoglalása volt, ám a közbejött második világháború eseményei és a szerző nyomtalan eltűnése lehe104