Hatalmasok viadala. Az Alföld szkíta kora (Gyulai katalógusok 10. Gyula, 2001)

Scholtz Róbert: Fejezetek Csongrád megye szkíta kori lelőhelyeinek kutatástörténetéből

tétlenné tették mind a könyv, mind az összegyűjtött szkíta leletek corpus-szerű megjelentetését. Dolgozatában az Alföld- és az Erdélyi- csoport mellé Fettich korábbi Dunántúli-csoportja helyett a - Böhm-Jankovich kutatásai által kimutatott (1936) - kárpátaljai, Kustánfalva-csoportot illesztette be. Az Alföld-csoport területén előkerült három aranyleletes fejedelmi síregyüttes alapján három etnikai és kulturális változatot, ún. alcsoportot különböztetett meg (I. Zöldhalompusztai-, II. Tápiószentmártoni- és III. Gyomai-alcsoport). Ezek leletanyaga véleménye szerint egymástól földrajzilag és geológiailag elkülönülve, háromféle földrajzi környezetben: I. hegyaljai, II. vízszegény pusztaságok, III. termékeny folyók köze vagy löszös területen jelenik meg.

13 Csongrád megye szkíta kori lelőhelyeit Csanytelek, Szentes-Vekerzug, Szentes-Kistőke, Szentes-Jaksorpart és Hódmezővásárhely-Kishomok - a Tisza-Maros-Körösök közti alföldi területeket magába foglaló Gyomai-alcsoportba osztotta be.

14 A Gyomai-alcsoport változatos rítusú és a IV századnál korábbi időre utaló leleteket tartalmazó temetkezései alapján feltételezte, hogy a szkíták több hullámban vándoroltak be hazánk területére. Az első beköltözők a Kr. e. VII-V században Erdélyből, a Maros és Körös folyók mentén érkeztek. Szállásterületük feltehetően a Gyomai-alcsoport vidékén volt. Az egész Alföldet megszálló második hullám az Északkeleti-Kárpátok szorosain át jött. Mivel e csoport régészeti anyaga legnagyobbrészt korongolt edényeket tartalmazó leletegyüttesekből származik, ezért a Kárpát-medencében megjelenő korongolási technika datálása alapján az érkezésüket a Kr. e. IV század közepére tette.

15 A korongolt edények kelta származtatásán alapuló téves időrendi meghatározását a Vekerzugon folytatott ásatások megfigyelései és Lengyel Irina felismerései nyomán Párducz Mihály helyesbítette.

16 Párducz alföldi szkíta korunk kezdetét a Kr. e. 560/550-es évekre helyezte. „Véleménye szerint ekkor egy a Dnyeper folyó erdős sztyeppéi vidékéről a magyar Alföldre vándorolt népcsoport hozta magával a szkíta típusú tárgyak készítésének szokását.

17 Ez a népesség a Kr. e. V század első feléig tartott fenn kapcsolatokat a sztyeppéi területekkel.

1

^ Önállóságát a Kr. e. IV század folyamán a kelta megjelenés szüntette meg..."

19 E korai szkíta népességet előbb - gazdag temetőjük nyomán - Vekerzug-, utóbb Alföld-csoportnak nevezte el. Jellegzetes tárgyi emlékanyagukat térképre vetítve a csoport lehetséges elterjedési területét a Tisza-völgyén és a Tiszántúlon kívül Szlovákia déli területére, Heténytől/Chotin Kassáig/Kosice lokalizálta. Fettich Nándor korábbi megállapításával összhangban a Balaton vonalától északra fekvő vidékeken is erőteljes szkíta befolyással, esetleg településekkel számolt.

20 A szkíta korszak kiemelkedő lelőhelye: Vekerzug. Szentestől kb. 12 km-re északkeletre, a már kiszáradt Veker folyót kísérő vonulaton található. A Csallány Gábor nevéhez fűződő első leletmentések után (1937, 1941) az 1950-es évek elején Párducz Mihály vezetett feltárásokat a kérdéses dombon.

21 Elődje hiányos temetőtérképe miatt szinte csak találomra megnyitott szelvényében már az első munkanapon két kettős lósírt sikerült munkásaival kibontania. A második sírban mely figyelembe véve az eddig itt feltárt sírokat, a 13-as számot kapta -, vastag faszénréteg alatt két felszerszámozott ló csontváza feküdt egymással szemközt, fejjel északnyugati irányba tájolva. A bal oldali ló felett lévő négy kerékabroncs és kerékagy nyilvánvalóvá tette, hogy e sírba a lovak mellé kocsit is temettek (lásd a 105