Hatalmasok viadala. Az Alföld szkíta kora (Gyulai katalógusok 10. Gyula, 2001)

Horváth Attila: Szabadszállás–Józan szkítakori temető

takori kultúrájának alakításában. Temetőnk esetében e kérdésre egyértelmű nemmel kell válaszolnunk. A temető vándorlásokkal felül rétegzett későbronzkori alapnépességét a korai vaskorban K-ről és Ny-ról egyaránt érhették migrációs hatások. Kultúráját tekintve azonban meghatározóvá a Kárpátok K-i előterétől a Fekete-tengerig követhető - Hérodotosz, a kortárs görög történetíró által „földművelő szkítáknak" nevezett - talán tráknak tekinthető népességgel, mellyel leginkább rokonítható. E területről jutott el hozzánk a felsoroltak mellett a fa5. kép. Szabadszállás-Józan, 83. sír zekaskorong ismerete is. A korszak ismert, kissé egyhangú kerámiatípusait, a rutinos műhelyek kitűnő anyagú és égetésű termékeit temetőnkben is megtaláljuk. Kereskedelmi áruként érkeztek, s a gyártáskor, vagy a használatban sérült darabokat is megbecsülték, javították, s nemegyszer sírba is helyezték. Emellett megtalálhatók a kézzel formált, jó anyagú, finom felületi kidolgozású, fényezésű edények is, bizonyára a helyi fazekasság termékei. Tökéletlen égetésük folytán sajnos anyaguk könnyen pusztul, jórészük rekonstruálhatatlan. A házilagos, nem iparszerűen készített, kézzel gyúrt, s szabad tűzön égetett edénykék olykor maradandóbbak. Az uniformizált urnák, hordószerű fazekak, tálak és merítő bögrék egyhangúságát egyrészt az előbb említettek változatos ügyefogyottsága oldja némileg. Másrészt azonban színezik a kerámia leleteket a szomszédos, illetve olykor a távolabbi kultúrák hatásait tükröző kicsinyített edénytípusok. A korongolt, vagy kézzel formált urnák, hatalmas grafitozott, fényezett Hallstatt kori edénytípusok a megszólalásig hű másolatai arasznyi palackok formájában jelzik - mint megannyi vásárfia - a térség kapcsolatát a Dunántúl szomszédos, s talán a Tiszántúl távolabbi területeivel, jelezve, hogy a Duna-Tisza közét átszelő távolsági útvonalak valóban már az őskor folyamán kialakultak. 100