Világnak világa. Egyházak a Körösök vidékén (Gyulai katalógusok 8. Gyula, 2000)

Kereskényiné Cseh Edit: Adatok a Békés megyei zsidó hitközségek történetéhez

1944 áprilisában a hatóságok a zsidó hitközségeket részletes jelentés tételére kötelezték. Abban tagjaiknak lélekszámát is közölni kellett. Az adatok alapján mintegy 5500 lehetett a számuk Békés megyében.

17 A munkaszolgálatra, a munka- és haláltáborokba elhurcoltak száma ennél mindenképpen nagyobb volt, mert az 1939. IV te. értelmében a kikeresztelkedtek nagy része is zsidónak minősült. Országosan mintegy 100. 000 keresztény vallású embert érintett a törvény.

18 Az elpusztultak és visszatértek pontos száma nem ismert, az viszont tény, hogy a „holocaustnak" a Békés megyei zsidóság több mint 70 %-a esett áldozatául. Egy 1947. évi felmérés szerint tizennégy egyházat szerveztek újjá, 1949-ben tizenöt hitközség működött.

19 Az ismert politikai és gazdasági viszonyok következtében a megyebeli hitközségek döntő többsége az 1950-es években megszűnt. Létezésüket az alig fellelhető tárgyi emlékeken, levéltári forrásokon, pusztuló temetőiken kívül a történelmi emlékezet tarthatja fenn. Hitközségek A zsidóság jogviszonyaiban különösen az 1867. XVII. te. hozott jelentős változást. E szerint az ország „izraelita" lakosai polgári és politikai tekintetben egyenjogúakká váltak a keresztény lakosokkal.

20 (Ettől az időszaktól váltotta fel a héber, zsidó, „mózeshitű" elnevezéseket a hivatalos nyelvben az izraelita név használata.) Az 1867-es emancipációs törvényig megalakult közösségek (Communitas Judeorum) nemcsak a vallási és a kulturális élet szervezésére, humanitárius intézményeik fenntartására létesültek, de közigazgatási és bíráskodási szerepet betöltő testületek is voltak.

21 A törvény megszületése után a két utóbbi funkciójukat elveszítve, csak vallási szervezetek maradtak. Az új szabályozás ténylegesen is megteremtette a törvényes kereteket a születő polgári társadalomba történő integrálódáshoz.

22 Problémát jelentett, hogy a zsidó hitközségek teljesen autonóm módon működtek, nem létezett területi vagy országos szervük, így nem tudták magukat képviselni az államhatalommal szemben. Pedig erre mindkét félnek nagy szüksége volt. Az 1868-69-ben, Eötvös József kultuszminiszter kezdeményezésére összeült országos zsidó kongresszus főként szervezeti kérdésekkel foglalkozott. Kimondta, hogy az izraelita hitközségek kizárólag istentiszteleti - szertartási, oktatási, jótékonysági intézetek fenntartására vállalkozhatnak.

23 Megegyeztek, hogy valamennyi egyház a zsidó vallási törvény, a Sulchan Aruch alapján áll.

24 A kongresszus résztvevői megoszlottak az országos szervezet kialakításának kérdésében. A hagyományőrző, kisebbségben maradt ortodox irányzat kivált a kongresszusból, mert nem fogadta el azokat a vallási reformokat, amelyek - szerintük - a zsidóság asszimilációjához vezetnek. Az asszimilációt is vállaló kongresszusi vagy neológ irányzat újításokat vezetett be a zsinagógai rítusban (papi ornátus viselete, tóraolvasó asztal áthelyezése a zsinagóga középső részéről a frigyszekrény előtti emelvényre, templomban történő esketés, orgona és énekkar, stb.). A harmadik irányzathoz azok a közösségek tartoztak, amelyek ragaszkodtak a kongresszus előtti állapotokhoz. Ezeket status quo ante hitközségeknek nevezték (2. kép). A különböző irányzatokhoz tartozó hitközségek jogi helyzetét és szervezetét 83