Világnak világa. Egyházak a Körösök vidékén (Gyulai katalógusok 8. Gyula, 2000)

Nagyné Martyin Emília: Adatok a magyarországi román ortodox egyház történetéhez

az Arad megyei egyházi nyomdában kiadott román nyelvű Kétegyháza monográfiája, amelyben szülőfaluja történeti múltját és főbb néprajzi sajátosságainak leírását adta közre. Rendszeresen publikált az Aradon és Temesváron megjelenő egyházi újságokban (4. kép). A románság legfontosabb nyelv- és identitásmegőrző intézményei az egyházi iskolák voltak. A görög katolikus román közösségek igen korán alapították meg iskoláikat. Nagylétán 1754-ben, Pocsajban 1755-ben alakult meg az iskola. A bedői iskolaalapítás éve nem ismert, de már az 1783/84es tanévben 32 tanulóval működött az oktatási intézmény. A görögkeleti iskolák megalapításának kronologikus rendje a következő: Gyula-Nagy-románváros (1771), Kétegyháza (1793), Békés (1794), Darvas (1800), Magyarcsanád (1808), Budapest (1808), Méhkerék (1815), Körösszakái (1823), Sarkadkeresztúr (1823/24), Gyula-Kisrománváros (1834), Békéscsaba (1837), Körösszegapáti (1840), Pusztaottlaka (1898). A mezőpeterdi és vekerdi iskoláról nen állnak rendelkezésünkre hiteles adatok. A battonyai iskola 1821-ben a zsákai pedig 1824-ben már működött.

26 A román oktatás fejlődéséhez 4. kép. David Voniga nagymértékben hozzájárult, hogy 1812-ben (BERhNYI 1995. 7.) megnyílt az aradi tanítóképző, ahol továbbtanulási lehetőségük volt a bihari és Körös vidéki ortodox fiataloknak, akik a képzés után gyakorta visszatértek szülőhelyükre. A XIX. század közepén az iskolák igen nehéz helyzetben voltak, ugyanis teljesen a közösségek fenntartása alatt, régi épületekben és felszereléssel működtek. Az 1868-as törvény

27 új alapokra helyezte a népoktatást. A törvény kötelezően írta elő az oktatásban való részvételt a 6 és 15 év közötti gyermekek számára, az egyházi iskolákkal kapcsolatosan pedig kimondta, hogy a hívek anyagi támogatásával, az egyházi főhatóságok irányítása alatt fognak működni, s az állam csupán a felügyeleti jogot gyakorolja. A nagyszebeni érsekség egyházi kongresszusa a törvénynek megfelelően szabályozta az egyházi iskolák működésének módját. Ennek értelmében minden olyan településen, ahol legalább 30, hat és tizenkét év közötti gyerek van, kötelező népiskolát működtetni, az egyházközség köteles gondoskodni megfelelő épületről, ennek fenntartásáról, valamint a tanítók béréről. Az oktatás terén új jogi lépésekre az 1876-os törvényben került sor, amely egyeztetési kötelezettséget írt elő a tantervek és a tankönyvek listájának tekintetében. Újabb fordulatot jelentett az 1879-es év, amikor kötelezővé vált a magyar nyelv oktatása minden olyan elemi iskolában, ahol nem a magyar az oktatás nyelve. Az 1893-as törvény megállapította a tanítóknak a minimális bérét, melynek kifizetése egyes egyházközségek számára komoly anyagi nehézséget jelentett. Az 1907-es Apponyi-féle törvény meghatározta a magyarul tanítandó tantárgyak körét (számtan, földrajz, történelem, polgárjogi ismeretek), valamint 72