Világnak világa. Egyházak a Körösök vidékén (Gyulai katalógusok 8. Gyula, 2000)

Nagyné Martyin Emília: Adatok a magyarországi román ortodox egyház történetéhez

szigorú ellenőrzést vezetett be a tantervek, órarendek, tankönyvek, olvasókönyvek és egyéb pedagógiai segédanyagok vonatkozásában, ami azt jelentette, hogy kizárólag magyar nyelvű tankönyvek használatát engedélyezte.

28 Az 1920as évektől a tanítók is - a lelkészekhez hasonlóan - Romániába távoztak. A két világháború közötti időszakban a magyarországi görögkeleti iskolák nagy megszakításokkal és magyar tanerőkkel működtek, a román nyelv oktatása a hittanórák anyanyelven történő megtartására redukálódott, és arra, hogy a tanulók tanuljanak meg írni és olvasni az anyanyelvükön. Az iskolák mellett az egyesületek, olvasó-, dal- és színjátszó körök tevékenysége is erősítette a nemzetiségi kötődést. A XIX. század végén hat ilyen jellegű egyesület alakult meg Gyulán és Kétegyházán, melyek nevükben is hangsúlyozni kívánták román, illetve görögkeleti voltukat. A délalföldi román kisebbség életében meghatározó szerepet töltöttek be a művelődési egyletek, amelyek működését az egyházi alapítványok biztosították. A civil mecenatúra jelentős szerepet vállalt a művelődés támogatásában, a kultúra terjesztésében. A román kultúra jelentős támogatói között említhetjük a macedoromán származású, Pesten tevékenykedő Emanoil Gozsdut (1802-870) és a gyulai illetőségű Teodor Pappot. A Magyarországi Román Ortodox Egyház Gyűjteménye levéltárában találhatók a XIX. századi egyházi egyletek és alapítványok iratanyagai, melyek jelentős része feldolgozatlan. Az alapítványok főként az egyházi és kulturális élet támogatását célozták, illetve ösztöndíjakat biztosítottak a tehetséges román ortodox fiatalok számára (S. kép). 1920 után, a trianoni Magyarország határain belül maradt román népesség hátrányos helyzetbe került. A kilátástalan helyzet okai között a román népességnek a kis létszámát említhetjük, valamint azt a tényt, hogy a románok értelmiségi réteg, kulturális és oktatási intézmények nélkül maradtak, elszakadva a vallási és kulturális központoktól. Az etnikai tömbből való kiszakadás érthetően meggyorsította az asszimilációs folyamatot. Mindössze két tényező volt, amely a nemzetiségi lét megélésében előremozdító erejű lehetett, az egyházi élet és az iskolai oktatás, mindkettő a román kultúra és az anyanyelv ápolásának színtere. Az új magyar államhatár keretein belül tizennyolc román ortodox egyházközség maradt, melyek az aradi és a nagyváradi egyházmegyéhez tartoztak. A parókiák bizonytalan kánoni helyzetben működtek, a lelkészek száma kevés volt, s nem tarthattak fenn hivatalos kapcsolatokat a romániai egyházi főhatóságokkal. A magyar kormány 1921-ben Siegescu József pápai prelátust, a budapesti tudományegyetem román nyelv- és irodalom tanárát nevezte ki kormánybiztosnak, akinek feladatai közé tartozott a görögkeleti és a görög katolikus 5. kép. Emanuil Gozsdu (BERÉNYI1995. 1.) 73