Világnak világa. Egyházak a Körösök vidékén (Gyulai katalógusok 8. Gyula, 2000)

Németh Csaba: Az evangélikus egyház oktatási, kulturális és szociális tevékenysége Békés megyében – Az evangélikus egyház szervezetének változásai

AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ SZERVEZETÉNEK VÁLTOZÁSAI Az országos evangélikus egyház kerületekre osztása hosszú történeti fejlődés eredménye. Az 1707-es rózsahegyi zsinaton részt vevő gyülekezetek négy egyházkerületbe szerveződtek. A III. Károly császár által 1734-ben kiadott Carolina Resolutio összesen 4 egyházkerület felállítását engedélyezte Magyarországon. Több, kisebb terület összekapcsolásával ekkor hozták létre a Bányai Evangélikus Egyházkerületet, így az alföldi gyülekezeteket a Bányavárosokhoz csatolták. A pesti konvent ekkor úgy rendelkezett, hogy a püspökök mellé kerületi felügyelőket, az esperesek, sőt a lelkészek mellé ugyancsak világi társelnököket kell állítani. Az 1707-es zsinat állított először egy-egy főkonzisztórium élére világi embereket, Szirmay Miklóst és Hellenbach János Gottfriedet úgy, hogy mindegyikőjük két egyházkerületet vezetett. Szirmay 1720-ban történő halála után Hellenbach egyedül töltötte be ezt a tisztséget. 1758-ban megválasztott utódát már egyértelműen országos felügyelőnek nevezték. Ezen a beosztáson változtatott volna az 1859-es császári pátens, mely megszüntette volna a protestánsok autonómiáját, de pl. az egyik püspökség székhelyéül Szarvast jelölte ki. Az egyházi önkormányzatot mélyen sértő rendelkezés ellen azonban még a látszólag kedvezményezett város lakói is tiltakoztak. A presbitériumok megszervezésére az 1791-es pesti zsinat után került sor. Az egyházmegyei és egyházkerületi presbitériumok felállítását csak az 1934-1937 között ülésező budapesti zsinat rendelte el. Az egyházkerületi beosztás megváltoztatásra az 1952-es zsinaton került sor, ekkor történt meg a már Trianon óta elavult felosztás átrendezésére. Békés megyét a Déli Egyházkerülethez sorolták. 1804-1806 között Hamaliár Márton szuperintendens jóvoltából Szarvas, 1872-1890 között pedig Szeberényi Gusztáv szuperintendens jóvoltából Békéscsaba volt a püspökség székhelye. A szabadságharc leverését követően évekig nem töltötték be a püspöki tisztet. Az 1850-es évek végén az orosházi Torkos Károlyt nevezték ki a püspökség adminisztrátorává. Az alkotmány helyreállításával, 1860-1872 közt az oroszházi születésű (de nem ottani lelkész) Székács József lett a kerület püspöke. A XX. század utolsó harmadában a békéscsabai esperesek (Mekis Ádám, majd Táborszky László) viselték egyúttal a kerület főjegyzői, másképpen püspökhelyettesi beosztását is. 1727-ig a békési gyülekezetek a Nógrádi Egyházmegyéhez tartoztak, amely Alsósztregovától az Arad megyei Apatelekig terjedt. Ezt követően jött létre a Pest-Békési Egyházmegye. 1791-ben kiváltak ebből a békési, bánáti és bácskai gyülekezetek, megalkotva a Békés-Bánáti Egyházmegyét. Ebben az időben Békés megyéből a szarvasi, a békéscsabai, a tótkomlósi és a mezőberényi szlovák, a mezőberényi német és az orosházi magyar nyelvű gyülekezet, Csanádból a nagylaki szlovák, Aradból az apatelki szlovák és a fazekasvarsán48