Világnak világa. Egyházak a Körösök vidékén (Gyulai katalógusok 8. Gyula, 2000)

Németh Csaba: Az evangélikus egyház oktatási, kulturális és szociális tevékenysége Békés megyében – Az evangélikus egyház szervezetének változásai

di magyar, Temesből a lieblingi és az újtési német, Torontálból a tótaradáci szlovák, míg a Határőrvidékből a nagy lajosfal vi szlovák és a ferenchalmi német gyülekezet tartozott az egyházmegyéhez. Ekkora távolságokat a korabeli közlekedési viszonyok mellett nem lehetett könnyű leküzdeni. Nem csodálkozhatunk rajta, hogy 1896-ban ebből az ún. Nagy-Békési Egyházmegyéből három újat alakítottak ki: a Békésit, az Arad-Békésit és a Csanád-Csongrádit. A Békési Egyházmegyéhez a szétválás idején a szarvasi (amely ezután vált szét ótemplomi és újtemplomira), az orosházi, a tótkomlósi, a kondorosi, a csorvási, a bánfalvi (gádorosi), a pusztaföldvári és a nagyszénási gyülekezet tartozott. Az Arad-Békési Egyházmegye a békéscsabai, a két mezőberényi és a gyomai gyülekezet mellett az aradi, az apatelki, a medgyesegyházi, a szemlaki és az újfazekasvarsándi egyházközségekre terjedt ki. A Csanád-Csongrádi Egyházmegyébe a nagylaki, makói, tiszaföldvári, hódmezővásárhelyi, alberti, ambrózfalvi, tótbánhegyesi, szentesi, szegedi, makói és pitvarosi gyülekezetek tartoztak. A trianoni békeszerződés különösen az egykori Arad-Békési Egyházmegyét rendezte át. A Romániához került részek Arad központtal alakították ki új szervezeti egységüket. A Magyarországnál maradtak azonban újabakkal gyarapodtak: ebben az időben önállósodott a bodzás-ottlakai, a gerendási és a gyulai egyházközség. A Békési Egyházmegyében is több új gyülekezet szerveződött a két világháború közötti időszakban: a kardoskúti, a mezőtúri, a nagymágocsi, a szentetornyai, valamint a csanádapácai. Az egyházmegyéknél is 1952-ben került sor az újjárendezésre: ekkor jött létre a Kelet-Békési Egyházmegye, melynek esperesi központja Békéscsaba, illetve a Nyugat-Békési, melynek esperesi központja Orosháza lett. A CsanádCsongrádiból alakult Csongrád-Szolnoki Egyházmegye megszűnése után, annak több gyülekezetét a Nyugat-Békési Egyházmegyéhez, Mezőtúrt pedig a Kelet-Békésihez csatolta az illetékes egyházi testület. Jelenleg a Kelet-Békési Egyházmegyéhez a békéscsabai, a gerendás-csorvási, a gyomai, a gyulai, a kondorosi, a medgyesegyházi, a két mezőberényi és a mezőtúri gyülekezet, a Nyugat-Békési Egyházmegyéhez pedig az ambrózfalvacsanádapáca-pitvarosi, a csabacsüdi, a hódmezővásárhelyi, a nagybánhegyesmagyarbánhegyesi, a nagyszénás-gádorosi, az orosházi, a pusztaföldvári, a szarvasi ótemplomi, a szarvasi újtemplomi, a szentesi, a tiszaföldvári és a tótkomlósi egyházközség tartozik. A Pest-Békési Egyházmegyének Szarvas Markovicz Mátyás, Békéscsaba pedig Gyurcsek János személyében adott esperest. Az átmenetet a Békés-Bánáti Egyházmegyébe az orosházi Szimonidesz János rendkívül hosszú idejű, 1786-1822 között viselt esperesi szolgálata jelentette. Zömmel azonban szarvasi lelkészek töltötték be az esperesi tisztséget. Az 1896-ban létrejött Békési Egyházmegyében általában Orosháza töltötte már be a vezető szerepet, ami az Arad-Békési Egyházmegyében egyértelműen Békéscsabáé volt. 49