Világnak világa. Egyházak a Körösök vidékén (Gyulai katalógusok 8. Gyula, 2000)

Németh Csaba: Az evangélikus egyház oktatási, kulturális és szociális tevékenysége Békés megyében – Az evangélikus egyház szervezetének változásai

AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ SZOCIÁLIS ÉS KULTURÁLIS TEVÉKENYSÉGE Broszmann Dániel békéscsabai lelkész 1844-ben a betegek és koldusok ápoló háza létesítését célzó tervezet kidolgozására adott megbízást. Ebből született meg a Városi Szegényház, s itt vannak a Városi Közkórház gyökerei is. Számos önsegélyező egyesület (Temetkezési, Kiházasítási, Gyermeksegélyező) alakult, amelyek a váratlan kiadásokba keveredő családokat támogatták. Pénzalapjukat azonban az I. világháborút követő infláció elvitte. Szarvason már 1865-ben létre hozták az Evangélikus Segélyező Egyletet, amely 1903-ban a Szarvasi Ág. Hitv. Evangélikus Egyházközség Tisztviselőinek Segélyező Egyletévé alakult át. Szeberényi Lajos Zsigmond 1896-ban alapította meg az egyházi könyvkereskedést. Könyveket adtak ki és az iskolásokat ellátták olcsó és ingyenes taneszközökkel. 1952-es felszámolásáig több mint 50 magyar és szlovák nyelvű publikációt jelentettek meg kb. 20.000 oldalon, de némelyikük elérte a 10.000es példányszámot is. 1917 decemberében alakult meg Békéscsabán az Evangélikus Nőegyesület, mely később belépett a Luther Szövetségbe. Megalapították az Evangélikus Leányegyletet, a Melanchton-kört, hogy az ifjúságot is megszervezzék. A Keresztyén Ifjúsági Egyesületben már fiúk is dolgoztak, s öntevékenységre nevelődtek. A Diakonissza Egyesület jobbára szociális célkitűzések érdekében aktivizált. Az 1921-ben Szarvason megnyitott Luther Árvaház után, dr. Szeberényi Gusztáv kezdeményezésére 1923-ban megnyílt Békéscsabán is az árvaház. Ezt követte 1930-ban a diakonissza Anyaház, amely a következő évben a Békéscsabai Evangélikus Bethánia Diakonissza Anyaház néven önállósult. A középiskolai tanulók számára Leány és Fiúinternátust is létesítettek. 25 idős testvér számára Aggok Házát hoztak létre, majd 1944-ben Öregotthont nyitottak. Szeberényi az önellátás elve alapján igyekezett fenntartani az intézményeket. Volt saját pékségük, tehenészetük, sertéshizlaldájuk. Újságot is adtak ki az egyházközségek. Békéscsabán Evangélikus Egyházi Szemle (1895-1905), majd a Békéscsabai Evangélikusok Lapja (1934-1944), illetve szlovák nyelven az Évanjelicky Hlásnik (1934-1944) jelent meg. Szarvason az Evangélikus Sión (1921-1923), valamint az Alfödi Evangélikusok Lapja (1936-1938). Orosházán pedig az Orosházi Evangélikusok Lapja (1927-1931) és az Orosházi Evangélikus Elet (1934-1937) jelent meg. A békéscsabai diakonissza nővérek helyükön maradtak a II. világháború után is, de 1951-ben meg kellett válniuk egyenruhájuktól. Az árvaházat 1960-ban zárták be, 1964-ben egy helyre, a mai Szeretetotthonba helyezték el az öregeket. Az Evangélikus Nőegyesület kezelésében is volt egy Szeretetház (öregek otthona) 1950-ig, akkor az egyesületeket felosztották, vagyonukat államosították. 47