A gepidák. Kora középkori germán királyság az Alföldön (Gyulai katalógusok 7. Gyula, 1999)

Cseh János: Régészeti adalékok egy zagyva-parti gepida településről. (Falusi parasztgazdaságok a Tisza mentén az V–VI. század fordulóján)

rátapadt maradványok leginkább bőrre utalnak, s a méretek (kb. 12x8 cm) is azt sugallják, hogy tarsolyról van szó, egészen egyedülállóan a gepida régiséganyagban de természetesen csak távoli visszfényeként a valóban királyi pompát tükröző apahidai ékességnek (14. kép 2). „ni bairaith pugg nih matibalg nih gaskohi" azaz: „ne hordjatok erszényt, se táskát, se sarut" - olvassuk a Lukács szerinti evangélium gót szövegében (10. fejezet, 4. vers). Ebben a mondatban tehát a pugg, illetve alanyesetben puggs az a szó, amely tarsolyt jelent (a gótnémet szótárakban Beutel, Geldbeutel, Lederbeutel, a modem angol nyelvben purse). Ez, miként az óészaki-óizlandi pungr, az angolszász és ófríz pung egy rekonstruált punga alakra vezethető vissza. Folytatva a nyelvtörténeti „barangolást", találjuk - „ak unté thiubs was jah árka habaida" azaz: „hanem mivel tolvaj volt, és nála lévén az erszény" (János evangéliuma, 12. fejezet, 6. vers); „ei unté árka habaida ludas" vagyis: „mivel Júdásnál volt az erszény" (János evangéliuma, 13. fejezet, 29. vers). Az árka latin jövevényszó (arca) a gót nyelvben, nyilvánvalóan római kori átvétel. Elsődleges jelentése a latinban, ahogyan az óizlandiban (ork), az óangolban (earc és earce), valamint az ófelnémetben (arahha és archa) is láda, doboz, szekrény (Kasten, stb.). A szótárak megadnak egy szekunder erszény, zacskó, tasak (Futteral, Beutel, bag) jelentést is, s a föntebb citált szöveghelyek alapján valóban úgy tűnik, hogy a gót püspök itt a magyar tarsoly szóval kifejezhető értelemben használta az arka-t. Mindezekből következik, hogy a gepidáknál e két szó {puggs és árka) valamelyike jelenthette azt a tárgyat, amelynek tartozéka volt - megítélésem szerint - a bemutatott régiség.

17 14. kép. Szolnok-Zagyva-part. XIII. felület 84. objektum KÉTRÉSZES, ROTÁCIÓS KÉZI MALOM AZ EGYIK FÖLDBE MÉLYÍTETT HÁZ PADLÓJÁN (XVI. FELÜLET 12. OBJEKTUM) „Zajgatták a zúgó, zakatoló malmot. Kívántak megállni, de a király menten Parancsolá, tovább pergetni a pitiét. A kemény köveket körbe kanyargatták."

18 Az őrlőszerkezet a kétoszlopos gödörház déli negyedében, az oldalfalhoz közel helyezkedett el, alig több mint 10 cm-re az építmény járószintje fölött, vízszintesen (15. kép). Ebből és azon tényből következően, hogy a két kőkorong (catillus és meta) egymáson, eredeti, funkcionális helyzetüknek megfelelően feküdt, föltételesen arra a 54